Nyomtatóbarát változat


Klacsán Csaba

„Nem szívesen dolgoznék a következő Star Warson” – Kiss Balázs, digitális effektek

kép megtekintése
Kiss Balázs











































































































































kép megtekintése
A hobbit











































































































































kép megtekintése
Harry Potter 3.











































































































































kép megtekintése
Vasember 3.



























"A tökéletes és világszínvonalú effektek eléréséhez minden részleg magas szintű munkája elengedhetetlen. Természetesen emellett mindenki azt gondolja, hogy pont az ő munkája nélkülözhetetlen a folyamatban. A világítás nagyon fontos tényező, sok esetleges animációs vagy modellezési hibát el tudunk rejteni vele, ha szükséges, és nagyban hozzájárul az adott jelenet hangulatához is – nem véletlen, hogy a forgatott filmek esetében is külön szakma foglalkozik ezzel a résszel. " Pálya és szakma áttekintő interjú a hollywoodi blockbusterek digitális effektjeinek bevilágításáért felelős magyar szakemberrel, aki az Avatar, a Prometheus és A hobbit után legutóbb az új Superman-filmen és a Vasember 3. részén dolgozott. INTERJÚ

Egy öt évvel ezelőtti beszélgetésünk során már említetted, nagyon várod, hogy rendeződjenek a New Line és a Tolkien örökösök közötti bonyodalmak, mert mindenképp szeretnél majd részt venni A hobbit elkészítésében. Az akkori álom időközben valósággá vált, sőt, épp most készülsz a Smaug pusztasága alcímű második rész munkálataira. Már egészen a kezdetektől ilyen tudatosan építetted a karriered?

Igen, az igazán fontos, nagyobb lépéseket, mint hogy mely cégnél dolgozzam a jövőben, milyen filmek készítésében vegyek részt, vagy hogy melyik országban éljek, mindig tudatosan tettem és igyekszem is tenni a karrierem építése során, de természetesen sok mindenhez hozzájárult a szerencse is. A közbeeső kisebb film projektek pedig jobbára a véletlennek köszönhetőek.

Mikortól készültél tudatosan a hosszú távú külföldi munkára?

2001 elejétől kezdtem komolyabban foglalkozni a gondolattal, hogy külföldön éljek és a filmszakmában való elhelyezkedésemre koncentráljak. Először különböző játékfejlesztői állásajánlatokra jelentkeztem Európa-szerte, aminek végeredményeként kaptam nagyon jó ajánlatokat Németországból és Dániából is, de miután közepiskolás korom egyik nagy álma volt Angliában élni, így ezt választottam.

Itthon az ELTE matematika szakán tanultál, de dolgoztál grafikusként, játékfejlesztőként és reklámosként is. Mikor dőlt el, hogy nem ezek, hanem a film lesz a te utad?

A játékfejlesztés kiváló ugródeszka volt. A 2000-es évek elején a filmszakma még nagyon gyerekcipőben járt Angliában (egy-két cég volt csak jelen, alig párszáz embert foglalkoztatva) és jóval több jatékfejlesztő cég keresett embereket. Sajnos ebben nem találtam elég kihívást és idővel az érdeklődésemet is elvesztettem e tekintetben. Reklámos vonalon soha nem gondolkoztam igazán, noha készült jó pár magyar reklám is a kezeim alatt még a Post Edisonnál eltöltött éveim során. Viszonylag hamar, alig fél évvel az angliai játékcég után már filmeken dolgoztam.

Édesapád hivatása – rajz-művészettörténet tanár – mekkora szerepet játszott a pályaválasztásodban?

Természetesen sokat köszönhetek édesapámnak, noha konkrétan nem játszott szerepet abban, hogy ezt a szakmát választottam. Az ő idejében még nem létezett vizuális grafika, de amellett hogy rajzszakos tanár, több magyar tévéfilm és műsor díszlet- és háttérfestőjeként is közreműködött. Ezeket a munkákat mára már felváltotta a green screen és a matte painting. A tökéletességre törekvést, precizitást és a minél magasabb színvonalú képzőművészeti alkotások létrehozásának célját neki köszönhetem. Ő a mai napig festő és szobrászművész, akire nagyon büszke vagyok.

Fiatalabb korodban, és mielőtt szakmabelivé váltál, milyen filmeket szerettél? Már akkor is jobban érdekeltek a speciális effektekkel feldobott mozik?

Így visszatekintve szerintem teljesen átlagos érdeklődésem volt. Az Alien, Terminator és Star Wars filmeken nőttem fel, mint generációm java, bár való igaz, ezek jobban érdekeltek, mint a kor művészfilmjei. Emellett faltam az olcsó horror filmeket, főleg a Stephen King regények megfilmesített változatait. Elég kiterjedt kollekcióm volt ezekből a filmekből.

Mikor hallottál először arról, hogy a filmeknél külön szakág a digitális effektek bevilágítása?

2000 nyarán megnyertem a 3D Festivalt Dániában, s így szerencsére módomban állt részt venni a rendezvényen személyesen. Az első komolyabb szakmai előadás az Árnyék nélkül című film részleteiről szólt. A Sonytól érkezett előadó részletesen kitért a filmkészítés különböző szakágaira és technikai hátterére, ekkor tudatosult bennem, hogy a digitális effektek bevilágítása is önálló szakág.

Miért épp ezt a részt választottad fő csapásiránynak?

Egyrészt mindig is vonzott a bevilágítás, a fotográfia, és a fények hatása a kompozícióra, a hangulatteremtésre. Noha minden részfolyamat egyformán fontos, a jelenetek megvilágítása minden szempontból lényeges elem. Másrészt, a kezünkből kerül ki a filmvászonra került képkocka nagy része, mi vagyunk (a kompozitorokkal együtt) a folyamat legvégén. Ez természetesen sokkal nagyobb stresszel jár, de emellett sokkal nagyobb örömet is nyújt.

Nehéz volt elérni, hogy ezzel foglalkozhass?

Eredetileg mint textúra grafikust vettek fel az MPC-be (Moving Picture Company) 2002 őszén, és a Harry Potter és az azkabani fogoly című filmen is így dolgoztam a projekt feléig. Ezután viszont mindenképp nagyobb kihívásra vágytam. Meg kellett vívnom egy kisebb csatát az egyik akkori lighting technical directorral, hogy én kapjam a fúriafűz bevilágításának a teszt shotját. Ez volt az a rész, ami meghatározta, hogyan fog kinézni a fa a filmben a digitális folyamat végén. A fa már szerepelt a forgatott anyagban, csak mivel mozognia is kellett, így mindenhol le kellett cserélni digitálisra. A teszt shot egy félig CG, félig forgatott fa, és még gyakorlott szemmel is nehéz megmondani, hol van pontosan az átmenet.

A legtöbb filmednél manapság senior- vagy lead lighting technical director credited van. Mit jelentenek pontosan ezek a beosztások, és hogyan kell elképzelni a munkádat?

Mint lead lighting technical director egy, filmtől függően 10-15 fős csapatot irányítok és egy adott jelenetsor, ún. shot bevilágításáért vagyok felelős. Ez teljesen változó számú jelenet lehet, a legutóbbi Hobbit esetén például 70-80 shot volt. Azon túl, hogy én is kapok shotokat elkészítésre, nekem mint LTD-nek felügyelnem és technikailag segítenem kell a csapatomba tartozó személyeket. Előre el kell készítenem különböző light rigeket, amik elősegítik csapatom munkáját, hogy hatékonyabban és gyorsabban tudják elvégezni a rájuk bízott feladatokat. Külön figyelmet kell fordítanom arra, hogy a jelenetek illeszkedjenek egymáshoz, valamint a forgatott anyaghoz, és a digitális jelenetek megállják a helyüket a film egészében is. Olyan élethűen kell bevilágítanunk és kiszámítanunk a képkockákat, hogy a néző ne tudja megmondani, mi a forgatott anyag és mi a digitális. Az utóbbi években viszont egyre többször készítünk teljesen digitális jeleneteket, akár komplett jelenetsorokat is.

A többi részleg mennyire tartja fontosnak a ti munkátokat?

A tökéletes és világszínvonalú effektek eléréséhez minden részleg magas szintű munkája elengedhetetlen. Természetesen emellett mindenki azt gondolja, hogy pont az ő munkája nélkülözhetetlen a folyamatban. A világítás nagyon fontos tényező, sok esetleges animációs vagy modellezési hibát el tudunk rejteni vele, ha szükséges, és nagyban hozzájárul az adott jelenet hangulatához is – nem véletlen, hogy a forgatott filmek esetében is külön szakma foglalkozik ezzel a résszel. Nagyra értékelem és élvezettel nézem azon rendezők munkáját, akik különös hangsúlyt fektetnek a Digital Photograpy-ra és tapasztalattal rendelkeznek e téren. A legjobb példa talán Ridley Scott vagy James Cameron, az ő filmjeik mindig nagyfokú vizuális gazdagsággal rendelkeznek, és már csak ezért is érdemes beülni a moziba.

A Hídember az egyetlen magyar film a filmográfiádban. Hogy kerültél be a produkcióba és mi volt a feladatod?

Hogy őszinte legyek, ebben a filmben elég jelentéktelen feladatom volt. Az egyik főtámogató logó-animációját csináltam a film elején. Talán ha pár órát töltöttem a feladattal, és meg is lepett, hogy a végén kaptam creditet. A Post Edisonnál egy több tagú, nagyon tehetséges stáb készítette az igazi vizuális effekteket a filmhez.

Azóta hívott valaki Magyarországról dolgozni?

Igen, gyakran kapok megkereséseket különböző produkcióktól, de egyelőre nem tervezem, hogy hosszabb távra hazaköltözöm.

Vállalnál munkát magyar filmben?

Természetesen, ha úgy adódna, nem utasítanék el egy magas színvonalú, megfelelő kihívásokkal rendelkező felkérést.

Sokan keresnek itthonról, hogy segíts nekik munkát keresni?

Igen, nagyon sokan. Sajnos csak nagyon kis százalékban tudok segíteni nekik, ugyanis ez akkor áll módomban, ha valakivel már személyesen is dolgoztam együtt, és tisztában vagyok nem csak szakmabeli képességeivel és tapasztalataival, de emberi tulajdonságaival is. Ez utóbbi mellesleg legalább annyira fontos, mint a szakmabéli tudás, ha nem jobban.

Mennyire ismered a szakmában dolgozó magyar kollégákat?

Hála istennek egyre többen járulnak hozzá hazánkból világszerte a minél magasabb színvonalú vizuális effektek készítéséhez. Ismerek többeket személyesen is, de sokan vannak, akikről csak hallomásból vannak információim. Nagyon fiatal még a szakmánk, viszont ahogy telik az idő, egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Emellett a londoni munkaerőpiac is megtízszereződött az elmúlt tíz évben, jó példa erre az MPC, ahol a 2000-es évek elején még 100 alatt volt a foglalkoztatottak száma, míg mára ez már 600 körüli, az 1200 embert foglalkoztató Double Negative pedig szinte nem is létezett akkoriban.

Szerinted elképzelhető, hogy ma valaki befussa ugyanezt a pályát Magyarországról, mint te?

Természetesen. Nem látom semmi akadályát, most már sokkal egyszerűbb Londonban is munkát vállalni, mint anno, az EU-csatlakozás előtt. Az MPC gyakran vesz fel grafikusokat Európa-szerte, mára már mindenképp az egyik legegyszerűbb hely bekerülés szempontjából, és kimondottan jó ugródeszka is lehet. Persze a könnyű bekerüléssel az alacsony béreket is el kell viselni, de ez átmeneti állapot. Három-négy év aktív filmes tapasztalat egy vagy több nagyobb londoni cégnél sikeres belépő lehet a világ legnagyobb stúdióihoz is.

Komoly lökést jelentett a karrierednek, hogy az első külföldi filmed rögtön egy Harry Potter mozi volt?

Szerencsém volt e téren. Nem terveztem, előtte nem is nagyon hallottam a könyvekről, pláne nem olvastam őket. Azért azzal tisztában kell lenni, hogy abban az időben a Harry Potter filmeken dolgozni jobbára Londonban volt nagy szám és előny. Nem terveztem, hogy elhagyom az MPC-t még jó pár évig, így közvetlen hasznom nem származott abból, hogy ezzel kezdtem. De képzelheted mekkora váltás volt, hogy augusztusban még egy akciójátékba textúráztam egy nagyon alacsony felbontású cápát, míg szeptemberben már egy jelentősen komplexebb mozgó fával tettem ugyanezt egy hollywoodi blockbusterben. Okozott jó pár nap rémálmot a kihívás, de megérte váltani.

Ezt követően milyen filmeken dolgoztál még az MPC-nél?

A Harry Potter után következett két film, amin jobbára textúráztam, az Alien vs. Predator és a Charlie és a csokigyár. Majd jött az egyik kedvencem, Ridley Scott Mennyei királysága, ami sok szempontból volt meghatározó film a karrierem során. Itt már egyre nagyobb és komplexebb jeleneteket bíztak rám, és először vettem részt több ezer fős hadseregek elkészítésében is, ami egy kisebb álmom volt a Gyűrűk Ura hatására. Emellett dolgoztam még az I.e. 10000 című filmen, ahol a mamutvadászat jelenetsoráért voltam felelős, és később részt vettem a Narnia Krónikái második részének elkészítésében is.

Szakmai szempontból mennyire jelentett komoly váltást, amikor 2005-ben elhagytad a londoni Moving Picture Company-t és a King Kong miatt az új-zélandi Weta Digitalhoz igazoltál?

A Weta teljesen más világ, mint a londoni vizuális effekt cégek, már csak ha a hatalmas munkamennyiséget tekintem, amelyet igen rövid idő leforgása alatt produkálni kell. Abban az időben például a Harry Potter mozik összesen ha 300-400 vizuális effekt shotot tartalmaztak, és ez volt szétosztva 3-4 londoni cég között, ezzel szemben a Weta csak a King Konghoz közel 1000 ilyen shotot készített, egyedül. Itt találkoztam először teljesen számítógépes grafikával készült jelenetekkel. Londonban még jobbára forgatott anyagba illesztett effektek voltak, míg a Wetánál, ha a forgatott anyag valamiért nem felelt meg az elvárásoknak, az ment a kukába és az egész digitálisan le lett cserélve.

Amikor bekerültél az Avatar stábjába, már érezhető volt, hogy a ti szempontotokból ezúttal valami nagyon új és különleges dolog készül?

Nem, akkor még nem láttam, és el se tudtuk képzelni, hogy végül ekkora siker lesz. A kezdeti Neytiri-shotok nagyon sokat fejlődtek a film végére, de félúton még szinte kivitelezhetetlennek tűnt a film. Ilyen kaliberű és mennyiségű munkát azóta sem tett le senki az asztalra, és gyanítom, nagyon hosszú időnek el kell telnie ahhoz, hogy ezt túl lehessen szárnyalni. Emlékszem, amikor megismerkedtem a menyasszonyommal, az Avatar utolsó évében jártunk, és amennyire lehetett, meséltem neki, hogy épp most készül egy film, ami megváltoztatja majd a filmtörténelmet, de akkor még nem hitte el ezt nekem.

A te pozíciódból általában mennyire lehet megítélni, hogy milyen lesz a kész film?

Ez nagyon érdekes kérdés, hiszen jobbára abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy vagy az egész film vizuális effekt munkája nálunk készül, vagy pedig annak meghatározó, javarészt filmvégi zárójeleneteit csináljuk. Viszont ebből következően a film már kevéssé jelent meglepetést a moziban, ezért a magam részéről igyekszem minél kevesebb részt idő előtt megnézni, már amennyire lehetséges. Így talán marad némi meglepetés a végére. A film záró jelenetsoraiból amúgy elég jól le lehet szűrni, hogy az adott film mennyire lesz sikeres.

Spielberg Tintin kalandjai című munkája volt az első animációs filmed. Nem kedveled ezt a műfajt, vagy egyszerűen csak ez volt az első ilyen lehetőséged?

Eddig ez volt az egyetlen ilyen lehetőségem. A műfajjal nincs semmi bajom, kedvelem, amennyiben szórakoztató és egyedi a megvalósítás. A Tintin kalandjai rengeteg, a maga nemében korszakalkotó technikai újítást tartalmazott, emellett hatalmas kihívást is jelentett számunkra. De szívesebben veszek részt “live action” filmek készítésében, még ha azok is lassan full CG jelenetsorokat tartalmaznak többnyire.

Mi a véleményed a motion capture technológiával készült rajzfilmekről?

Nincs semmiféle ellenérzésem irántuk. Ez is csak egy technológia, amit lehet az adott film előnyére vagy akár kárára is használni. Mindkettőre láttam már példát korábban.

Lehet már tudni ilyenkor, hogy a Tintin vagy a Prometheus folytatásaiban benne leszel-e? Ha rajtad múlik, és lesz lehetőséged, bevállalnád ezeket?

Ezek folyamatosan formálódó kérdések, nehéz előre megmondani, hogy konkrétan mikor milyen filmen fogok dolgozni. A Prometheus például külső megrendelésre készült, hogy a folytatás is – ha lesz – hozzánk kerül-e, annak rengeteg befolyásoló tényezője van. De hogy konkrét választ is adjak: szívesebben dolgoznék az új Prometheuson, mint a következő Tintinen.

A hobbit – Váratlan utazás elkészítésénél mi volt a te feladatod?

Két nagyobb “Goblin Cavern” szekvenciáért voltam felelős, mint lead lighter. Az egyik, amikor Bilbó megvív Brute-tal és a mélybe zuhannak, a másik pedig a nyitó jelenetsor, amikor a törpék elmenekülnek a Goblin király fogságából.

Volt ennél a filmnél bármi, ami nagyobb nehézséget jelentett a korábbi munkáidhoz képest?

Egy nagyon összetett, rendkívül részletesen megmodellezett és emiatt nagyon nehéz bevilágítható és kiszámítható környezetet kellett megformálnunk, több ezer épületet a föld alatt, ahol ezerszámra éltek a goblinok. Ezeknek az élethű megjelenítése mindenképp egyedi feladat volt és rendelkezett nagyfokú kihívással.

A film a látvány szempontjából – legalábbis A Gyűrűk Ura filmekhez képest – egyáltalán nem tűnt forradalminak. Beváltotta a hozzá fűzött reményeid?

Beváltotta, igazán nem vártam se többet, se kevesebbet. Az, hogy miből lesz forradalmi újítás, nehéz előre megjósolni. A Gyűrűk Ura filmek annak idején magasra tették a lécet, A hobbit mindenképpen hozta ugyanazt a színvonalat, rendelkezett rengeteg olyan technológiai újítással, ami ugyan nem szembetűnő, de mindenképpen hozzájárult az élethű megvalósításhoz. Szinte biztosra veszem, hogy sok jelenetről nem is gondolná még a szakma sem, hogy digitális. Az, hogy mennyire forradalmi, már más kérdés. Azt azért vallom, hogy nem tudnék említeni még egy céget a Földön, aki ilyen mennyiségű munkát hasonló minőségben elvégzett volna az adott határidő alatt.

A 48 fps megítélése sem volt egyértelműen pozitív. Te látsz benne hosszú távon fantáziát? Lehet már tudni, hogy a folytatás is így készül-e majd?

Mindhárom film nagy része le lett forgatva egy időben, ugyanazt a technikát használva, így valószínűleg mindegyikből lesz ilyen verzió. Szerintem maximálisan ez a jövő, össze sem lehet hasonlítani a 48 fps 3D stereo verziót és a 24 fps-t, a színek annyival tisztábbak, a kép éles és a mozgás folyamatos. Természetesen még ez is gyerekcipőben járó technológia, valószínűleg sokat fog fejlődni az évek során, és biztos vagyok benne, hogy egyre több filmet látunk majd 48 fps vagy magasabb kockaszámban kijönni a jövőben.

Következő munkád épp A hobbit második része lesz. Várható bármilyen újítás az előző részhez képest?

Pár hete már ezen dolgozom, jelenleg két kisebb jelenetsorért vagyok felelős. Sok konkrétumot nem árulhatok el, de az effektek mindig fejlődnek, olyan csak ritkán van, hogy egy vizuális effekt stúdió ugyanolyan technikával csinálna filmeket éveken keresztül. Természetesen minden filmben van újítás, az majd később derül ki, hogy ez hol és mennyire lesz észrevehető.

A júniusban bemutatásra kerülő Az acélember már a második Superman filmed. A trükkök és a látvány szempontjából várhatunk valami újdonságot a korábbi évek szuperhős filmjeihez képest?

Sajnos nem árulhatok el konkrétumokat erről a filmről, de látványában mindenképp érdekes lesz. Csak pár hétig dolgoztam a filmen, a leadás időszakában és egy robbanás előkészítésében vettem részt.

Csak néhány hete fejezted be a munkát a Vasember harmadik részén, amit hamarosan világszerte bemutatnak. Gyakran előfordul, hogy mindössze néhány héttel a premier előtt a ti részlegetek még mindig dolgozik a filmen?

Igen, főleg az utóbbi években lett ez egyre szembetűnőbb, még akkor is, ha a film nem Peter Jackson szárnyai alól kerül ki. Anno a King Kong is a premier napján hagyta el a cégünket egy magánrepülőn, hogy a végleges változat odaérjen a New York-i premierre. Hasonló volt a helyzet A hobbit esetén is, két nappal a főbemutató előtt még dolgozott egy kedves barátom a film utolsó jelenetén.

A Vasember 3-nál mely részekért feleltél?

Nálunk készült a film legvége, a nagy finálé, de hogy ott konkrétan mi történik, ahhoz bizony el kell menni a moziba. Mi voltunk felelősek a 36 vasember ruha elkészítéséért és egy nagyon részletes digitális környezetért is.

Ez volt az első olyan filmed, amelyen már CG supervisorként dolgoztál. Hogy tudtál előrébb lépni és mit jelent pontosan ez a pozíció?

Ez mindenképp előrelépés a karrieremben, de a feladat nem volt sokkal másabb, mint amit eddig végeztem. Egy adott jelenetsor komputergrafikus problémáinak megoldásáért voltam felelős. Itt sokkal inkább a problémák megoldására kellett fókuszálni, mint a jelenetsor kinézetére. Egyéni problémákat oldottam meg és segítettem 10+ grafikus munkáját, akik a szekvencián dolgoztak. Ez amúgy a nagy személyes összecsapás a film végén a rossz és a jó között – de erről sajnos maximum csak ennyit mondhatok.

Ettől kezdve már automatikusan minden filmednél supervisor leszel?


Nem, ez nem automatikus. Nagyon sok mindentől függ, többek között attól, az adott filmhez mikor csatlakozik az ember, mennyire volt leterhelve az előző produkcióban, éppen azok a helyek be vannak-e már töltve az adott filmen, és így tovább. Nálunk jelenleg 3-4 film fut párhuzamosan, mindegyik kicsit eltolt határidővel, így kicsit el lehet tolni időben az adott feladatokat is. Van, hogy egy VFX supervisor maga is shotokat csinál egy filmben addig, ameddig a supervisori feladatkör fel nem merül.

Átlagosan mennyi ideig foglalkozol egy-egy projekttel?

Igyekszem, amennyiben lehetséges, egy filmen nem több mint egy évet tölteni, sőt. Amennyiben megoldható, a rövidebb produkciókat kedvelem, így változatos marad a munka, mindig szolgáltat új kihívásokat és egyensúlyban tartja a leadás körüli nagyon elfoglalt időszakot és az azt megelőző kicsit nyugodtabbat.

Több, adott filmeket érintő kérdésre sem válaszolhattál konkrétumokkal. Mennyire beszélhetsz a még készülő filmekről, és milyen szinten kötik ki a szerződésedben a nyilatkozati lehetőségeidet?

Szigorú szerződés szabályozza, hogy adott filmekről mit és milyen minőségben beszélhetünk. Vannak olyan produkciók, amelyeknek már a léte is titoknak minősül, nemhogy esetleg az adott cég dolgozna rajta.

A te szinteden van személyes kontakt azokkal a neves rendezőkkel, akiknek a filmjein dolgozol?

Rendezőtől és produkciótól függ, hogy mennyire sikerül adott rendezőkkel személyes kapcsolatot létesíteni. Az Avatar alatt James Cameron többször lelátogatott hozzánk személyesen, és Ridley Scott is sokat volt jelen az MPC-nél, de a legtöbb rendező csak videókonferenciákon érintkezik a VFX supervisorokkal. Meglátjuk, mennyiben változik majd ez, most hogy James Cameron is Új-Zélandra költözött múlt év végén.

Mennyire tudod élvezni azokat a filmeket, amelyeken dolgoztál is?

Teljes mértékben! Először is, a vásznon viszontlátni több hónapos megfeszített munkád gyümölcsét nagyon jó érzés. Hasonlóan jó érzés a barátok, kollégák shotjait látni és tudni, mennyi munka és verejték van mögötte. Szerencsére megőriztem azt a jó tulajdonságot, hogy bele tudom élni magam a filmekbe, akkor is, ha dolgozom rajtuk. Persze egy bizonyos szintet meg kell ütniük ehhez, de eddig még nem dolgoztam kirívóan botrányos filmen.

Mi volt az eddigi legnehezebb munkád?

Jó kérdés, ami fel is merült már párszor az irodában. Minden film egyedi és nehéz, más-más indokból. Amikor kezdtem a karrierem, a fúriafűz textúrázása hatalmas kihívás volt, de nagy mérföldkő volt először dolgozni a Wetánál a King Kongon is. Volt pár nagyon nehéz jelenetem az Avataron és A hobbiton is, amelyek akkor még kivitelezhetetlennek tűntek, és a végén mégis elkészültek valahogy.

Mi volt a kedvenc munkád?

Az Avatar, azon belül is az a szekvencia, amiért felelős voltam, amikor Jake és Neytiri először repülnek el a kő-boltívekhez és a speciális fájukhoz.

A nagyobb VFX cégek közül már csak a George Lucas alapította Industrial Light & Magic-nél nem dolgoztál. Szerepel a terveid között, hogy idővel ott is kipróbálod majd magad?

Pár évvel ezelőtt talán még foglalkoztatott volna ez a gondolat, de mára már hiszem, hogy a Weta egy hajszálnyival talán előrébb jár. Van egy nagyon nagy előnye és egyben nagy hátránya is a szakmánknak: a nagyobb VFX stúdiók szét vannak szórva a világ különböző sarkaiba. Az ILM-nél dolgozás maximum annyiban vonz, hogy addig megtapasztalnám, milyen lehet hosszabb távon Amerikában élni. Egy fél évet el tudnék így képzelni, ahol szabadidőm nagy részét utazással tölteném.

Mennyire mozgatja meg a szakmátokat, hogy a múlt év végén a Disney felvásárolta Lucas cégét és újabb Star Wars-filmeket tervez? Ez lesz most az a projekt, amiben mindenki benne akar lenni?

Az ismerőseim közül senkit nem mozgatott meg különösebben a gondolat. Ezeket a filmeket talán jobb lett volna meghagyni a maguk régi fényében tündökölni, és megállni az első három résznél. Én személy szerint nem szívesen dolgoznék a következő Star Warson.

Mennyire lehet belefásulni ebbe a munkába?

Figyelni kell az összhangra. Több éves megfeszített munka, ahol egyik leadás a másikat követi és felsűrűsödnek a 100 órás munkahetek, könnyen vezethet kiégéshez. Ez ellen a legjobb ellenszer, ha ügyesen választjuk meg a filmeket, amelyeken dolgozunk, és mindig beiktatunk legalább pár hetes szüneteket két produkció közé.

Neked mik a személyes céljaid ebben a szakmában?

Sokat gondolkoztam ezen mostanában. Mindenképpen szeretnék még részt venni néhány, már konkrétan tervben lévő film megvalósításában, viszont nem zárkózom el egy esetleges tanítási vonaltól sem. Ez ügyben is kaptam már felkérést, egyelőre fontolgatom, mi lenne az optimális út.

Noha a filmkészítés – nem utolsó sorban a digitális trükkök miatt – egyre drágább, és a látványeffektek is évről évre nagyobb „szerepet” játszanak a blockbusterekben, mindez a jelek szerint nem nagyon köszön vissza a ti szinteteken. Hogy lehet, hogy az elmúlt időszakban sorra dőlnek be a nagy múltú és komoly portfólióval rendelkező VFX cégek?

Ez egy nagyon összetett probléma, amire nem lehet könnyen megoldást találni. A filmstúdiók egyre nagyobb nyomás alatt vannak, hogy minőségi filmeket készítsenek világszínvonalú vizuális grafikával. Ha megnézzük, a legtöbbet profitáló filmek 90%-a vizuális effektekre épülő film. A stúdiók ezt a nyomást egyenesen továbbítják a vizuális effekteket készítő cégeknek. A határidők lerövidültek, az elvárások viszont megduplázódtak. Emellett a szakmánk nagyon labilis. A profit, amit egy VFX ház el tud érni, igen minimális. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a megrendelő stúdiók gyakran törölnek vagy tolnak el filmeket fél évekkel is akár, amelyeken adott VFX házak már dolgoznak, akkor ez veszélyes helyzetbe sodorhatja és tönkre is teheti azokat. Ez ellen tömeges elbocsátásokkal tudnak csak védekezni, illetve, ha már az sem elég, akkor jön a csőd. Mindezeket tetézi, hogy egyre másra jelennek meg kisebb effekt szolgáltató cégek a piacon feltörekvő országokból, ahol többször illegális körülmények között szolgáltatnak munkát, mélyen áron alul.

Szakmai berkekben lehetett tudni, hogy ekkora a baj a Pi élete effektjeiért Oscar-díjjal jutalmazott Rythm &Hues-nál? A cég épp a díjátadó előtti napokban jelentett csődöt.

Nem, ez az utolsó pillanatig nem kerül nyilvánosságra. Úgy tudom, egy előző munkájuk kifizetése körüli bonyodalmak sodorták a céget a csőd szélére, de már lehet hallani, hogy most nyitottak új stúdiót Ázsiában.

A velük történtek elindíthatnak valami változást szerinted?

Ha el is indít egy változást, az biztos több év átfutása lesz, és talán a következő generáció számára jelent majd stabilabb munkakörülményeket. Nem egyszerű a helyzet, elvégre érthető módon a filmstúdiók minél olcsóbban akarnak minél magasabb színvonalú munkát. Folyamatosan kutatnak kisebb VFX stúdiók után.

Mennyire éreztétek meg a válságot?

Mi nagyon szerencsés helyzetben vagyunk itt Új-Zélandon, hisz ha nagyobb cégek tönkremennek bárhol a világban, az általuk el nem készített munka gyakran köt ki nálunk. Egyrészről ez jó, mert munkát teremt, másrészről viszont belekényszerít minket egy olyan mókuskerékbe, ami már nagyon gyorsan forog. Vagyis a rendelkezésre álló idő lerövidül, de az elvárások az adott effekt iránt nem. Ez egyre inkább tapasztalható, nem csak itt, de máshol is a világban. Pár éve hasonló mennyiségű és minőségű effektek elkészítésére még évek álltak rendelkezésre, miközben ma ugyanezt kénytelenek vagyunk hónapok leforgása alatt létrehozni.

Mi segíthetne megállítani ezt a folyamatot?

Talán egy általánosan elfogadott, úgynevezett “munka törvénykönyv”, amelynek elkészítésébe bele is fogtunk már itt Új-Zélandon, a Visual Effects Society keretein belül. Ez a munkajavaslat tartalmazná az ideális munkakörülményeket a vizuális effektek terén dolgozóknak, és talán így a VFX házakon keresztül a filmstúdiók is kénytelenek lennének elfogadni. Talán ez hozzájárulna ahhoz, hogy ne 100 órákat kelljen hetente a szakmában eltölteni, és hogy filmek ne az utolsó pillanatban érkezzenek hozzánk.

Elképzelhetőnek tartod, hogy a szakma egységes sztrájkba kezdjen, és ugyanúgy megbénítsa az ipart, mint néhány éve az amerikai forgatókönyvírók?

Nem nagyon tartom elképzelhetőnek. Ennek akkor lenne értelme, ha minden cég a világon egyszerre állna fel az asztaltól, de mivel a körülmények annyira különbözőek Kanadában, Londonban vagy Amerikában, erre nem látok reális esélyt. Nem is nagyon tudom, hogy ez megoldana-e bármit azon kívül, hogy jelentős károkat okozna a filmstúdióknak, vagy filmek jönnének ki félig befejezett effektekkel, amiért a stúdiók kötbérekkel sújtanák a VFX házakat, ami sok esetben elég is lenne azok tönkremeneteléhez.

Miért nincs szakszervezetetek?

Egyértelműen azért, mert az egész szakma gyerekcipőben jár még. Ha belegondolunk, talán ha 20-25 éve folyik komolyabb szinten vizuális effekt gyártás. Egy szakszervezet kifejlődéséhez idő kell, és megfelelő körülmények, amelyek rákényszerítik az alkalmazottakat, hogy ezt a lépést megtegyék. Lehet, épp most jött el az alkalom, amikor ez létrejöhet. Az már más kérdés, mennyire segítene ez a VFX ipar helyzetén.

Eddig már két olyan film (King Kong; Avatar) is elnyerte a legjobb vizuális effektusoknak járó Oscar-díjat, amelyen dolgoztál. Mennyire érzitek és éreztetik veletek, hogy ez a díj a tiétek is?

Amennyire lehetséges, mindenképpen érzékeltetik velünk, hogy mi is hozzájárultunk, sőt, a mi vállunkon fekszik egy-egy Oscar-díj vagy akár csak jelölés. Minden évben rendeznek egy Wellington szerte híres “Weta Oscar Party”-t, ahol több ezres tömeg gyűlik össze és nézi kivetítőről az eseményeket.

Tudod már, hogy mi lesz a következő munkád?

A héten csöppentem bele a The Wolverine című film utolsó 3-4 hetes hajrájába, emellett, ahogy említettem, dolgozom A hobbit 2. részén az év hátralévő részében. Hogy mi vár rám ezután, az még kérdéses. Több izgalmas produkció is készülőben van nálunk, de sajnos részleteket erről sem árulhatok el.

2013. április



1 . oldal