Variációk egy kanapéra – Dyga Zsombor: Couch Surf
2014. 03. 06. • Rudolf Dániel | Dyga Zsombor
A szkeccsfilm műfaja számos maradandó alkotást adott a világnak, Luis Buñuel klasszikusától, A szabadság fantomjától a Monty Python-féle Az élet értelméig. Előnye, hogy készítői számtalan különböző sztorit és helyzetet tudnak egyetlen műbe sűríteni, hátránya, hogy a szerteágazó epizódok színvonala gyakran igencsak ingadozó egymáshoz képest. Dyga Zsombor új filmjére, a kanapé motívuma köré építkező Couch Surfre pontosan ez a két dolog jellemző. MOZI
magyar vígjáték, 84 perc, 2014
rendezte: Dyga Zsombor
írta: Dyga Zsombor, Köbli Norbert, Mészöly Ágnes
fényképezte: Marosi Gábor
vágó: Czakó Judit
producer: Major István
szereplők: Kerekes Vica, Hámori Gabriella, Balsai Mónika, Nagy Zsolt, Gyabronka József, Anger Zsolt, Fullajtár Andrea, Elek Ferenc, Bartsch Kata, Törőcsik Franciska
forgalmazó: UIP-Duna Film
bemutató dátuma: 2014. március 6.
Dyga Zsombor a magyar közönségfilm (vagy inkább midcult?) ügyes kezű tehetségeként robbant be a köztudatba, az elmúlt évtizedben több elismert művet is letéve az asztalra (legutóbb a jól sikerült zárt szituációs dráma, a Köntörfalak és a kevésbé meggyőző thriller, az Utolér színesítették a rendező filmográfiáját). Ezúttal saját ötletei mellett két másik forgatókönyvíró, Köbli Norbert (Made in Hungária, A vizsga, A berni követ), és Mészöly Ágnes szkriptjeiből gyúrta össze művét, mely még 2011 végén forgott, azonban csak most kerülhetett a nagyközönség elé.
A változatos tematikájú epizódokban pszichiáteri rendelőtől a kora 70-es évek Párizsán (mely jól láthatóan a budai várnegyedben „kelt életre”) keresztül egészen a Pokol tornácáig jutunk, miközben a jól ismert kortárs hazai valóság számtalan figurája teszi tiszteletét: szexuálisan túlérett kamaszok, feleségek és szeretők, újgazdagok és lomisok, sőt még Jim Morrison (magyar) drogdílere is felbukkan. Mint említettük, a három szerzőtől származó történetek nem csupán tematikailag, de színvonalban is igencsak különböznek egymástól, így az komplett film sajnos elég felemásra sikeredett – és a mérleg nyelve sajnos a negatív irányba mozdul el.
Az MMK és a „Vajna-korszak” közti légüres térben készült Couch Surf – akárcsak a Köntörfalak – erősen magán viseli a pénzhiány jeleit. A legtöbb epizód egyetlen (kisebb) helyszínen játszódik és néhány szereplővel bontja ki cselekményét, mely során szinte kizárólag a dialógusoké a főszerep. Ez persze nem hátrány, sőt, egy jó forgatókönyv, kreatív rendező és tehetséges színészek rendkívül sokat tudnak kihozni az efféle zárt szituációkból. Ezúttal sajnos csak kevés esetben lehetünk ilyetén bravúrnak szemtanúi, a legtöbb szkeccs egyszerűen túlbeszélt és a kelleténél elnyújtottabbra sikerült, mintha egy vékonyka koncepcióból igyekeznének minél többet kihozni a felesleges beszéd révén. Így viszont fárasztóvá és vontatottá válnak a vásznon futó történések, mondhatni „a semmit ragozzák” az alkotók. Más esetekben az adott szkeccs öt-tízperces terjedelme nem elég ahhoz, hogy kiteljesedjen a benne rejlő potenciális sztori, így megkapjuk egy ígéretes szüzsé körvonalait – csak éppen a lényeg, a belső hiányzik belőle.
Természetesen ez nem minden epizódnál igaz, néhány esetben remekül eltalált, frappáns és stílusos kisfilm született. A három egyértelműen legsikerültebb rész Köbli nevéhez köthető. A szociálisan elmaradott, félénk lúzer és a hirtelen saját bizonytalanságára ráébredő lélekbúvárnő találkozásának szekvenciája és a képzelt (?) pártállami világban játszódó, a beállított, hamisított valóságképre remekül reflektáló „Dramaturgia” kétségtelenül a Couch Surf mint filmalkotás csúcspontját jelentik. A legélvezetesebb rész pedig egyértelműen a „paca” története, melyben a rendező és az író egyrészt kellően abszurd és eredeti ötletre épít (remekül), másrészt végig ügyesen játszik a feszültséggel és a műfajokkal (pszichothriller!). De ezek inkább a kivételek, melyek erősítik a szabályt.
A szkeccs-dramaturgia előnyeként könyvelhetjük el, hogy Dyga filmjében a fiatal magyar színészgeneráció legígéretesebbjei adják egymásnak a kilincset, mintegy színes körképét nyújtva a szakmának. Nagy Zsolt, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Kocsis Gergely, Anger Zsolt, (az idősebb korosztályból Gyabronka József), a szebbik nem képviseletében pedig többek között Kerekes Vica, Fenyvesi Laura, Hámori Gabriella és Törőcsik Franciska keltik életre a különböző figurákat, játékukat nézve pedig örömmel konstatálhatjuk, hogy egyikükre sem lehet panasz. A stáb szintén jól teljesít, Marosi Gábor képei például a minimálköltségvetés ellenére is hangulatosak és stílusosak.
Összességében a Couch Surf a kellemes, egyszer végigülhető, de nem kiemelkedő és pláne nem maradandó alkotások mintapéldánya, melynek csúcspontjai és legrosszabb momentumai között mély szakadék tátong. Jót tett volna egy kis fésülgetés, fazonigazítás, sokkal több és jobb kisülhetett volna, ha az alkotók több energiát fektetnek a forgatókönyv(ek)be – ami nem kerül semmibe. Maga az irány egyébiránt dicséretes és követendő. Örvendetes trend a magyar midcult színtér fokozatos megjelenése és azon alkotók fáradozásai (lásd még Bodzsár Márk debütáló nagyjátékfilmjét, az Isteni műszakot), akik a honi műfajfilm és (a közönségtől gyakran ódzkodó) művészfilm tartományai között próbálnak mozogni – mely tartományok között szintén mélységes mély a szakadék. Reméljük nem permanensen.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322