Tintacseppben a tenger – Szalay Péter: Pannónia Anno – Fejezetek egy filmstúdió történetéből
2014. 10. 20. • Rudolf Dániel |
A Cartoon Network térhódítása előtti nemzedékek nem nőhettek fel anélkül, hogy ne ismerték volna a Mézga család, Mirr-Murr, a kandúr, Mekk Elek vagy éppen Vuk és Ludas Matyi történetét, de Gusztáv vagy Leo és Fred legalább ennyire feledhetetlen figurái a hazai animációs filmtörténetnek – és akkor a számtalan önálló, művészi rangú alkotásról még nem is beszéltünk. Szalay Péter másfél órás dokumentumfilmje a kezdetektől követi végig a többek közt az első magyar Oscar-díjat (Rófusz Ferenc: A légy) is felelős legendás stúdió létezését. SZEMLE
Pannónia Anno
színes, magyar dokumentumfilm, 2013
rendezte: Szalay Péter
fényképezte: Nagy Ernő
producer: Buglya Sándor, Muhi András
szerkesztő-riporter: Orosz Anna Ida
Sajnálatosan kevés dokumentummunka születik a magyar filmművészet rögös, útvesztőkkel teli történetéről, mely szomorú tényt nem lehet elintézni azzal a kifogással, miszerint nem lenne elég izgalmas az alapanyag. Ellenkezőleg, az immár száztíz esztendős múltra visszatekintő magyar mozgókép számtalan feltérképezetlen, vászonra kívánkozó történetet rejt (elég megemlítenünk például Nemes Gyula Negatív magyar filmtörténetét, mely neves rendezőink soha meg nem valósult filmterveivel foglalkozott).
Szalay Péter ezzel szemben nem egy korszak vagy egy adott tematika mentén kezdett dolgozni, hanem a Mafilm keretein belül viszonylagos önállóssággal működő animációs műhely tevékenységét boncolgatja a kezdetektől a rendszerváltás időszakáig, egy időszakot, melyet az interjúk során megszólalók szerényen csak mint aranykort emlegetnek. És tényleg aranykor volt ez: a kezdetektől, a reklámgrafikusból animációs rendezővé előlépett Macskássy Gyula úttörő vállalkozásától és emlékezetes munkáitól (A kiskakas gyémánt félkrajcárja, Erdei sportverseny, Két bors ökröcske) a 60-as évekbeli felvirágzásig, majd a legendás tévésorozatok (Mézga család, Dr. Bubó, Vízipók-Csodapók, A kockásfülű nyúl), egészestés művek (János vitéz, Ludas Matyi, Fehérlófia, Vuk, stb…), sőt, nemzetközi koprodukciók (Az idő urai, Macskafogó) időszakáig ível a „Pannónia-sztori”.
Szalay egyik fő érdeme, hogy körültekintő alapossággal indul neki témájának, hogy annak minden szegmenségről a lehető legtöbb információt gyűjtse. A rendező elsősorban a klasszikus beszélő fejes módszert alkalmazza, a Pannóniában dolgozó művészek és egyéb munkatársak (elsősorban dr. Matolcsy György, a híres stúdióvezető) mesélnek a stúdió múltjáról és saját gazdag életművükről. Szalay szinte az összes még élő alkotót kamerája elé ülteti. Célja inkább a személyes történetek kibontása (és ezeken keresztül a Pannónia műhely felelevenítése), mintsem a rideg (film)historizálás. Így nem maradnak el természetesen a remek sztorik sem, a célkereszten át mutatott John Lennon bekerülésétől Vajda Béla Moto perpetuo című rövidjébe a munka befejezése előtt lelépő amerikai produceren keresztül egészen a (szó szerint) rossz kézbe került Oscarig.
Az áttekintés kitér a pécsi és kecskeméti stúdiókra, melyek – egyedülálló módon a Kádár-kori infrastruktúrában – párhuzamos műhelyekként működhettek a budapesti „anyavállalattal”. A rajzolt alkotások mellett külön említést kapnak a báb- és gyurmafilmek, a különböző technikával (homokanimáció, pixilláció) készült művek, melyekben gyakran megmutatkozott a Pannónia alkotóinak szárnyaló kreativitása (Foky Ottó Babfilmje például kihagyhatatlan). Az államszocialista korszakról lévén szó elengedhetetlen természetesen a politika, a korabeli infrastruktúra és a művészek viszonyának tárgyalása. Szó esik a felsőbb ellenőrzés által követelt módosításokról (lásd Rófusz Ferenc: Gravitáció) és az elfogadtatási rendszer mikéntjeiről, mely sokszor satuba kényszerítette az alkotókat, mégis egy ízben megemlítődik, hogy (szégyen, nem szégyen) az Aczél-féle kultúrpolitika alatt mégiscsak jobb volt a rajzfilmesek élete, mint a „létező kapitalizmusban”. A rendszerváltásra és a Pannónia lassú halálára mégsem tér igazán ki a rendező, emiatt kicsit hiányérzetünk lehet. A film a legnagyobb nemzetközi sikerrel (Macskafogó) zárul, az „alkony évei” már nem kerültek be a krónikába.
Viszont éppen a mindent felölelő alapossági igény válik olykor a film negatívumává. Bizonyos szegmenseknek jót tett volna egy kisebb meghúzás, a majdnem száz percen keresztül érkező tényáradat még akkor is fárasztó, ha közben „aláfestésnek” a világ talán legjobb animációs munkáit láthatjuk. Szalay művét korábban kétrészes televíziós változatban is bemutatták, mely talán alkalmasabb formátuma az ilyen stílusú ismeretterjesztő alkotások befogadásának. Mindenesetre dicséretes mindazon igyekezet, mely a rendező és munkatársai részéről a magyar film egy közismert, mégis gyakran háttérbe szoruló szegmensének feltérképezésére és széles körben megismertetésére irányul. A Pannónia Anno ritka vállalkozás a hazai dokumentumfilm-gyártásban. Alapossága és témaválasztása követendő irány, melyre reméljük nem félnek majd többen is rátérni.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322