Ponyvalegények - Novák Erik: Fekete leves
2014. 06. 06. • Vajda Judit |
A Nyócker producereként nevet szerzett Novák Erik a Zuhanórepülés komor és ütős gengszter-neonoirjának megrendezése után hét évvel no budget közösségi filmként megvalósított kaotikus és laza akcióvígjátékkal jelentkezett, amit a Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon történt első bemutatása óta a nézői visszajelzések alapján újravágtak az alkotók. MOZI
Fekete leves
rendezte: Novák Erik
írta: Novák Erik
fényképezte: Dobóczi Balázs
vágó: Csillag Mano
zene: László Viktor, Grósz Arthur Valentin, Szabó Elemér
producer: Kresmery Dániel, Darvas Csanád
szereplők: Feaky D (Perjés Zoltán), Vágvölgyi B. András, Máté Gábor, Nagy Zsolt, Novák Erik, Szabó Simon, Fátyol Hermina, Parti Nóra, Herczeg Zoltán
gyártó cég: Krez Film, Raindance Budapest, Sysplex Media, ZLS Productions
forgalmazza: Krez Film
bemutató dátuma: 2014. június 5.
Ilyen előzmények után minden okunk meglenne a kétkedésre, de a Fekete leves épp attól működik, hogy rendkívül sokféle forrásból táplálkozik és számtalan helyről származó elemből építkezik, így az is belefér nézői befogadásának élményébe, hogy alkotói még elkészülte után is tovább dolgozzanak a művön (ahogy a vége főcímben látható, az addigi cselekményt továbbgörgető fiktív újsághírek is egyértelműen utólag lettek hozzátoldva a filmhez).
Novák Erik alkotásának legfontosabb inspirációját az angolszász filmkultúrában a Quentin Tarantino és Guy Ritchie által meghonosított, gengszter közegben játszódó, karcos fekete humorral dolgozó akcióvígjátékok közt kell keresnünk. A többmilliós kártyaadósságot felhalmozó barátjuk kisegítése érdekében erős hendikeppel (nevezetesen a diliházból) bevetésre induló négyfős debilcsapat heist movie-jának egy fatális véletlenre épülő tévedések vígjátékával felturbózott alapötlete például vélhetően A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című debütáló Ritchie-opusból származik.
Szintén Guy Ritchie-s, amellett pedig természetesen tarantinós vonás, hogy a forgatókönyv erősen párbeszédközpontú. Az alkotók érezhetően különös gondot fordítottak arra, hogy hiteles és életszerű, frappáns élőbeszédként is remekül működő mondatokat, azaz mindközönségesen „jó dumákat” adjanak hőseik szájába – ezek közt saját ötleteket („Olyan, mint a Dzsudzsák, minden évben összetör egy Lamborghinit”) és talált tárgyakat („Mióta? / Mióta anyád pilóta”) egyaránt felfedezhetünk.
Tarantinóra vonatkozóan emellett egy még erősebb utalást is találunk a filmben: a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény, a Jackie Brown, a Kill Bill és a Grindhouse– Halálbiztos rendezőjének szinte védjegyének számít (a felsorolt alkotásoknak például mindegyikében megjelenik) az alsó gépállásból, kvázi a csomagtartó szemszögéből felvett képsor, mely jellemzően fegyverek előszedegetését mutatja be az autóból (a Fekete levesben is épp ez történik).
Ezzel azonban nem ér véget az ihletadó források sora, hiszen Novák Erik a magyar filmtörténet egyes stílusirányzatainak főbb jellemzőiből is bőséggel válogat. Azzal, hogy a szereplők saját (kereszt)néven, részben saját személyiségükkel, foglalkozásukkal, személyes történetükkel és sztorijaikkal vannak jelen a filmben (sőt mivel a párbeszédek nagyrészt imrovizáción alapulnak, egyúttal a forgatókönyv szerzőtársainak is tekinthetők) olyasféle kölcsönhatás jön létre valóság és fikció között, mely korábban a hetvenes években virágzó budapesti iskola dokumentum-játékfilmjeinek sajátja volt.
A Fekete levesben ezenkívül elsősorban a nyolcvanas években uralkodó új érzékenység hatása érhető tetten, amennyiben a történetmesélés itt is háttérbe szorul a forma kedvéért (hiszen a forgatókönyv nem túl összetett és ismerős, így könnyen kitalálható cselekménnyel bíró dramaturgiai vázra van felhúzva), a film világába erősen beszivárog egy speciális szubkultúra (lásd DJ Feaky D és Herczeg Zoltán divattervező megjelenését), továbbá jellemzőek a profi filmezésen kívülről származó formabontó megoldások (hosszúra hagyott, improvizatív jelenetek, szándékosan roncsolt kép és hang, keresetlen kameramozgások, például a kamera nemes egyszerűséggel történő megforgatása). Talán szándékos, talán véletlen, de mindenképpen árulkodó ebben a tekintetben, hogy a mű egyik szereplője, az Ágit játszó Földesi Ágnes feltűnően hasonlít az új érzékenység egyik ikonikus alkotása, az Eszkimó asszony fázik női főszerepét alakító Méhes Mariettára.
Az említettek mellett még a Szőke András-féle abszurdok is könnyedén beugorhatnak a Fekete leves elrugaszkodottabb jeleneteit nézve. Erre a páncélautó csúzlival történő eltérítése a legjobb példa – a térdcsapkodósan röhögtető poén hatását ráadásul az alkotók oly módon is megsokszorozzák, hogy később az egyik karakter még reflektál is a történés abszurditására („De csúzlival?! Csúzlival?!” – kérdezi többször hitetlenkedve a gengszterfőnök, aki egyébként újabb kikacsintásként a húszas évek gengsztereiére emlékeztető cipőt visel). A formailag is igen játékos, stilárisan is nagyon sokszínű alkotás (a már felsorolt filmnyelvi eszközökön kívül osztott képmezővel, szuper plánnal és párhuzamos montázzsal is találkozunk) ezenfelül a magyar társadalmi valóság elemeiből is merít, lásd az alvilág és a politikai elit egymással összefonódó szálaira történő folyamatos utalásokat és a már említett vége főcímet a valósággal kísérteties hasonlóságot mutató fiktív headline-okkal.
Mindebből talán úgy tűnhet, hogy a Fekete leves zavaros és átgondolatlan alkotás, melynek koncepciója az volt, hogy nem volt koncepciója, de Novák Erik művének épp az eklektikája a nagyon szerethető. S mivel paródiaként és komédiaként egyaránt remekül működik, még a műmájer főcím a film kokainból kirakott címével vagy a kissé gagyisztikusra sikerült leszámolásjelenet sem válik benne zavaróvá. Igazi örömmozi alkotók és nézők számára egyaránt, mely ugyan kölcsönvett forrásokból dolgozik, de szerencsére egy pillanatra sem veszi komolyan önmagát.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322