Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Párizs, nyílt város - Volker Schlöndorff: Az utolsó éjszaka Párizsban

A II. világháborús német múlttal szembenéző alkotások 2000-es évek eleji dömpingje (Az utolsó óráig – Hitler titkárnőjének visszaemlékezéseiA bukás – Hitler utolsó napjaiNapola – A Fürher elitcsapataSophie Scholl – Aki szembeszállt HitlerrelA kilencedik nap) után csaknem tíz évvel újabb német alkotó fordult ismét a témához. MOZI
 
Az utolsó éjszaka Párizsban
(Diplomatie)
rendezte: Volker Schlöndorff
francia-német filmdráma, 88 perc, 2014
írta: Cyril Gely, Volker Schlöndorff
fényképezte: Michel Amathieu
vágó: Virginie Bruant
zene: Jörg Lemberg
producer: Marc de Bayser, Frank Le Vita
szereplők: André Dussollier, Niels Arestrup, Burghart Klaußner, Robert Stadlober, Charlie Nelson, Jean-Marc Roulot, Stefan Wilkening, Thomas Arnold, Lucas Prisor, Attila Borlan
gyártó cég: Film Oblige, Gaumont, Blueprint Film
forgalmazza: Mozinet
bemutató dátuma: 2014. augusztus 28.
 
FIGYELEM: AZ ÍRÁS SPOILERT TARTALMAZ!
 
Volker Schlöndorff korábban többször is foglalkozott már a II. világháborúval és a náci Németországgal: A bádogdob című Oscar-díjas alkotás a világégés előestéjén, a húszas-harmincas években játszódik, A rémkirály pedig egy bizarr figura portréján keresztül ragadja meg a szóban forgó történelmi esemény őrületét. A legnagyobb hasonlóságot a legújabb művel A kilencedik nap című műve mutatja, hiszen abban is két szembenálló fél párharcának lehetünk tanúi: a Jean Bernard lágernaplója alapján készült filmben egy koncentrációs táborban sínylődő katolikus papot visszaküldenek hazájába, Luxemburgba, hogy győzze meg az ország püspökét arról, működjön együtt a náci birodalommal. A főhősnek minden nap jelentést kell tennie munkájáról a műveletet felügyelő fiatal német tisztnek – ezen beszélgetések során csapnak össze az ellentétes meggyőződések.
 
Az utolsó éjszaka Párizsban is két, más-más oldalon álló ember párbaja. 1944 augusztusának egy estéjén a francia fővárost megszállás alatt tartó német tábornok, Dietrich von Choltitz főhadiszállására váratlan vendég érkezik: Raoul Nordling, Svédország párizsi nagykövete. Arról akarja meggyőzni a katonai vezetőt, hogy ne teljesítse Hitler őrült parancsát, miszerint robbantsa fel egész Párizst, a Louvre-ral, az Eiffel-toronnyal, azaz gyönyörű épületeivel, kultúrkincseivel és nem mellesleg több millió ártatlan emberrel együtt. Nordling Ábrahám és Izsák történetéhez (Izsák értelmetlen feláldozásához) hasonlítja a helyzetet, a Bibliában szereplő kegyetlen mese azonban csakhamar megfordul, mikor kiderül: Choltitzot családjával tartják sakkban.
 
Az addigi probléma (sikerül-e rávennie a diplomatának a katonát döntésének megváltoztatására) így további dilemmával egészül ki, és tovább árnyalódik az egyik főhős jelleme is. Az alkotó azonban ennek ellenére is leegyszerűsíti a kérdést, és ahelyett, hogy a „feláldozható-e néhány ember milliók életéért?” morális témáját boncolgatná, továbbra is a „felrobban-e Párizs?” marad egyedül a fő izgalmat jelentő csapás. Mindez azt sugallhatná, hogy egy végig feszült és kétesélyes macska-egér játékkal állunk szemben, de sajnos ez nem mondható el Schlöndorff filmjéről.
 
Kamaradrámáról lévén szó (a mű Cyril Gely színdarabja alapján készült) a szűk tér nemcsak feszültséget generáló tényező, de egyúttal az alkotás színpadiasságát is (f)okozó adottság, ami ellen Schlöndorffék nemigen tesznek. Néhány alkalommal a zenével tesznek kísérletet némi dinamizmus felépítésére, egyszer-kétszer a fényképezés próbál a megszokottnál kreatívabb lenni (például amikor a kamerát egy asztali lámpa mögé helyezik), de mindez nem elég ahhoz, hogy a film kitörjön az unalomból. Az utolsó éjszaka Párizsban olyan, mint színvilága: a néhány külső, amit az éjszakai városról kapunk, szürkés, már-már monokróm.
 
Ez ugyan egyetlen alkalommal különös jelentőségre tesz szert (amikor Nordling elképzelteti a tábornokkal a békét, egy pillanat alatt kivilágosodik az addigi hajnali szürkület), de a legtöbb esetben csak a mű egyhangúságához járul hozzá. Ezt az egyhangúságot a két nagy színész (André Dussollier diplomataként, Niels Arestrup katonaként) egymásnak feszülő, szuggesztív játéka lenne hivatott megtörni, de a rendezés hibájából ez sem történik meg. A filmben jellemzően még a legfontosabb pillanat is mintha szándékosan jelentéktelenné lenne téve: nem katartikus mozzanatként, csupán mellékes információként tudjuk meg, miként is döntött von Choltitz a város sorsáról (az, hogy a kiadott parancsot a zaj miatt a néző sem hallja, nyilván a feszültség fokozása miatt történik, de inkább ezzel ellentétes hatást kelt, hiszen egy másodperccel később amúgy is kiderül).
 
Az utolsó éjszaka Párizsbannal Volker Schlöndorffnak ugyanaz lehetett a célja, mint Szabó István rokon témájú és hasonló eszközökkel dolgozó, szintén egy színdarabon alapuló 2001-es alkotásának, a Szembesítésnek. De míg a kollaboráns tevékenységgel vádolt karmester és az őt vallató amerikai tiszt összecsapása fajsúlyos és nagyszerű alakításokra lehetőséget nyújtó kamaradarab volt, addig a német rendezőnek nem sikerült megvalósítania ezt a bravúrt – sőt még korábbi alkotása, A kilencedik nap súlyos, fojtott drámáját sem tudta megközelíteni. Előbbitől a rosszul eltalált ütemek, a ritmustalanság okán, utóbbitól a nem elég okosan megírt párbeszédek miatt marad el.
 
Schlöndorff alkotásában nincsenek kitartott hatásszünetek, mindig rosszkor történnek a váltások, a poentírozás (hiánya) így soha nem az izgalom vagy a fontos csomópontok, pillanatok kialakítása érdekében, mindig annak ellenében hat, hatástalanná és jelentéktelenné téve minden fordulatot. A feszültséget fokozó apró csavar (egy idegileg kikészült katona a parancs ellenére mégis fel akarja robbantani Párizst) és váratlan megoldása ehhez képest már túl későn érkezik, így csak olcsó fogásnak bizonyul, és csúnyán reflektálatlan marad az is, hogy Nordling a cél érdekében végső soron ocsmányul átver egy másik embert, annak legnagyobb gyengeségét és legszebb érzelmeit kihasználva (azaz fel sem merül „a cél szentesíti az eszközt” szabályának megkérdőjelezhetősége). Az utolsó éjszaka Párizsban emiatt gigászok csatája helyett kisstílű átverés csupán.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322