Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Merülés a bűnbe – Erik Skjoldbjærg: Halálos mélység

Norvégia szó szerint megütötte a főnyereményt, mikor az 1970-es évek végén kiderült: az Északi-tenger fenekén olaj rejtőzik, mely azé, aki képes felhozni a folyékony kincset ötszáz méter mélyről. Elindult hát a vállalkozó szellemű (és a nagy fizetésre hajtó) búvárok kiképzése, akik csak arra nem számítottak, hogy a háttérben súlyos és intrikus játszmák zajlanak a haszonért, melyek résztvevői nem ijednek meg a vér látványától. Izgalmas thriller, valós események alapján. MOZI
 
(Pioneer)
norvég thriller, 106 perc, 2013 
rendezte: Erik Skjoldbjærg
írta: Erik Skjoldbjærg, Nikolaj Frobenius, Hans Gunnarsson
fényképezte: Jallo Faber
vágó: Frida Eggum Michaelsen
producer: Christian Fredrik Martin
szereplők: Aksel Hennie, Wes Bentley, Jonathan LaPaglia, Stephen Lang, Stephanie Sigman, Jorgen Langhelle
forgalmazó: Vertigo Média Kft.
2014. április 17. 
 
Erik Skjoldbjærg hazájában a zsáner igazi mesterének tekinthető, többek közt az ő nevéhez fűződik az 1997-es Álmatlanság (az Al Pacino film eredetije) is. A rendező hozza szokásos formáját: izgalmas, remek atmoszférájú és kellően borzongató darabot tesz le az asztalra, mely még nyomasztóbb annak tudatában, hogy mindez (nagyjából) a valóságban is megtörtént.
 
A Halálos mélység (nem összekeverendő az izlandi Baltasar Kormákur tavalyi alkotásával, a Dermesztő mélységgel), egyfajta teljesítmény-drámaként indul: a közös amerikai-norvég búvárkiképzésben résztvevők erejüket megfeszítve készülnek a nagy feladatra, a kamera végigköveti azt a fizikai és lelki megpróbáltatást, melyet a laboratóriumi tesztek, majd az első próbamerülés során végigélnek a delikvensek. Az első húsz perc után azonban a film hirtelen átfordul egy nagyon is szárazföldi és kellőképpen sodró iramú thrillerbe, miután Petter (Aksel Hennie) nyomozni kezd bátyja és egyben kollégája rejtélyes, mélytengeri halála és annak eltussolása ügyében. Miután a férfi egyre inkább arra a következtetésre jut, hogy valami nagyon nem stimmel sem a hazai, állami finanszírozók, sem a tengerentúli társ-befektetők háza táján, egyre többen próbálják őt eltenni láb alól.
 
Skjoldbjærg ügyesen bánik a thriller nyelvével és nem ódzkodik a klasszikus feszültségkeltés eszközeinek bevetésétől sem. Autós üldözéstől egészen a légnyomást szimuláló stressz-kabinba történő bezárásig, kínzásig terjednek az életveszélyes helyzetek. Főhősünk saját kontóra való vizsgálódásai során sohasem tudhatja, éppen mire bukkan, mialatt sorra hullanak el körülötte az információval szolgálni tudó személyek. Mindez a borzongásérzés pedig a nézőkre is átragad. Petter nyomozása előrehaladtával fokozatosan válik egyre sötétebbé a kép, szűkül be körülötte a korábban még optimistának hitt környezet.
 
A remek képi világ (Jallo Faber operatőr munkája) és a hozzáillő (a francia elektronikus zenei duó, az Air által szerzett) minimalista filmzene még jobban aláhúzza a sötét, lehangoló és félelemmel teli atmoszférát, mely a játékidő egészét belengi. A rendező párhuzamot von a mélytengeri merülés nyomasztó, szó szerint a levegőt kiszorító állapota és a hősünk körül lassan bezáródó szituáció között. A metafora – habár kissé erőltetett talán – jól működik, cselekményi és filmnyelvi szinten egyaránt. A színészek többsége átlagos alakítást nyújt (a leginkább Hollywood B-vonaláról „importált” amerikaiak főként), kivétel Aksel Hennie, aki sikeresen tud egyszerre marcona és esetlen lenni, a dráma és a thriller frontján is igyekezvén helytállni.
 
A végkifejlet még erőteljesebben kihangsúlyozza az addigi cselekmény borús hangulatát és nem éppen napfényes kilátásait: Petter, miután rájön, hogy az őt segítő politikus legalább olyan elvetemült, mint az amerikai pénzemberek, és mindössze a konkurenciát igyekezett (sikerrel) kiiktatni, végül behódol neki és elfogadja az általa kínált állást. És mint a zárófeliratból kiderül, Norvégia gazdasági fellendülését és a hősünkhöz hasonló polgárok prosperitás felé vezető útját éppen ez a korrupció és gátlástalan, állami szintű „üzleti csalás” hozta létre az elmúlt harminc esztendőben.
 
Természetesen nem mentes minden hibától Skjoldbjærg alkotása – helyenként elnagyolt, főleg a dráma-vonalon és különösen a sztori vége felé – és nem is nevezhető különösebben eredetinek, de az ügyes feszültségteremtés, a jól eltalált hangulat és mindenekfelett a Hennie által megformált karakter (a nálánál nagyobb hatalommal szembeszálló gyarló kisember örök figurája) élvezetessé teszik ezt a mindenestül európai (és még inkább skandináv) ízű, velejéig nyomasztó darabot.
 
 
 
 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322