Múzsából méhkirálynő - John Krokidas: Öld meg kedveseid

2014. 05. 19. • Vajda Judit |

A 2010-es években több, a beat nemzedéket feltérképező adaptáció és életrajzi film is (vagy a kettő egyben) született egymás után. Kerouac Útonjának teljesen érdektelen feldolgozását (Walter Salles, 2012) és az Allen Ginsberg főműve ellen lefolytatott nevezetes 1957-es tárgyalást dramatizáló Üvöltést követően az Öld meg kedveseidben a fiatal Ginsberg indulását ismerhetjük meg. DVD

Öld meg kedveseid

(Kill Your Darlings)

amerikai filmdráma, 104 perc, 2013

rendezte: John Krokidas

írta: Austin Bunn, John Krokidas

fényképezte: Reed Morano

vágó: Brian A. Kates

zene: Nico Muhly

producer: Michael Benaroya, Rose Ganguzza, John Krokidas, Christine Vachon

szereplők: Daniel Radcliffe, Dane DeHaan, Michael C. Hall, Jack Huston, Ben Foster, David Cross, Jennifer Jason Leigh, Elizabeth Olsen, John Cullum

forgalmazza: InterCom

DVD-megjelenés: 2014. május 7.

A Rob Epstein – Jeffrey Friedman dokumentumfilmes alkotópáros experimentális alkotásnak is beillő 2010-es Üvöltésében azt a bírósági ügyet dolgozza fel, melynek során a Ginsberg-költemény 1955-ös felolvasása és az Üvöltés és más versek 1956-ban történt megjelenése okán a kiadót megvádolva azt vizsgálták, obszcén és betiltandó mű-e a szóban forgó szabadvers. A folyamatosan a formával (is) játszó film nem kevesebb, mint négy rétegből áll össze: a felolvasást és egyéb múltbeli történéseket bemutató fekete-fehér flash backeket magát a verset illusztráló animációs film, a tárgyalás színes képsorai és fiktív – vagy legalábbis rekonstruált – interjúrészletek egészítik ki. Habár az Üvöltés egyértelműen fikciós alkotás (melyben James Franco formálja meg – kissé túljátszva a költő eredendő modorosságát – Ginsberget) és (főként a vers animációs film-a-filmben adaptálásával), határozott törekvés érhető tetten benne az alkotó költészetének hű tükrözésére, elsősorban inkább ismeretterjesztő erényei vannak.

Egy még ennél is izgalmasabb epizódot választottak Allen Ginsberg életéből az Öld meg kedveseid alkotói: azt a gyilkossági esetet, ami a még éppen csak induló költő közvetlen környezetében történt 1944-ben, amikor hősünk még a Columbia Egyetemre járt, és épp csak eszmélni kezdett. Itt és ekkor ismerkedett meg Lucien Carr-ral, akinek egyrészt azonnal a bűvkörébe került, másrészt a bohém, vonzó és szabadelvű fiú bevezette egy olyan szabadgondolkodó társaságba, melynek tagjai voltak más, csakhamar szintén híressé-hírhedtté vált írók, úgymint Jack Kerouac és William Burroughs, továbbá egy baljós figura, a Luciennel bizarr függő viszonyt ápoló David Kammerer professzor.

Az Allen és Lucien közötti kapcsolat megjelenítése a filmben az első perctől (a prológusban látható flash forwardtól) kezdve nagyon szenvedélyes. Arra épül, hogy a csábító homme fatale karaktert végig Ginsberg szemével láttatják. A nézőnek pedig egyáltalán nem esik nehezére rajongással tekinteni rá, hiszen a karizmatikus férfi minket ugyanúgy elbűvöl, hogy annál nagyobb legyen a csalódás, amikor lassanként kiderül, hogy a király meztelen. A veszélyesen szuggesztív hőshöz pedig a filmben szuggesztív filmnyelvi eszközök társulnak. Az Öld meg kedveseidben a két központi karakter közös képsorai már akkor nagyon érzékiek, amikor még nincs kimondva és még nem történik semmi. Az arcra tapadó kamerának, továbbá olyan apróságoknak köszönhetően, mint a fallikus szimbólumként és a csábítás eszközeként használt cigaretta (mely már az első páros jelenetben előkerül) vagy a kétértelmű mondatok („imádom az első alkalmakat”, „az egész világ megrengett”), minden szerelmes jelenetnek tűnik, amiben Allen és Lucien együtt szerepel. A filmet ezenkívül is szinte végig a hatásos arcközelik uralják (sőt a csókjelenetben szuper plánt használnak, csak arcrészleteket láthatunk).

A homoszexuális szerelmi kapcsolat aszimmetriájának keserédes-romantikus ábrázolása miatt a mű a beatnik mozgalmat megjelenítő filmek helyett sokkal inkább hasonlít a Rimbaud és Verlaine viszonyát megéneklő Teljes napfogyatkozásra, amely szintén egy egyszerre pusztító és gyümölcsöző héjanászt az avaron bemutató alkotás. A szóban forgó jelenetek esetünkben színészileg is lenyűgözően megvalósítottak: nemcsak az alig néhány fontosabb filmmel a háta mögött is mindig remek Dane DeHaan és a bonyolult szerelmi sokszög egyik meghatározó pontját (David Kammerert) hozó rutinos Michael C. Hall nagyszerűek, de Ginsbergként Daniel Radcliffe-nek is sikerül végleg kilépnie a Harry Potter-filmek árnyékából.

Az Öld meg kedveseid az arcközeliken kívül is számos erőteljes filmes eszközzel él, következetes használatuk sikerrel adja vissza Ginsberg – akkor még csak ébredező-alakuló – költészetének lényegét. A szemszögbeállítás, a steadicam, a visszapörgetések, a kép részleges kimerevítése, a feszes forgatókönyv, az egyik csúcsjelenetben látható felkavaró párhuzamos montázs vagy a gyors vágások hatására olyan sűrű lesz az egész, mint a költő félig tudattalan, ösztönös, a slam poetry-t megelőlegező művei, melyek mélyről törnek fel, akárcsak a vágy, ami Allent Lucienhez bilincseli. A sodró lendülethez a film nagyon jól megválasztott aláfestő és diegetikus zenéi is hozzájárulnak, melyek szintén a Ginsberg-hatást erősítik, hiszen a cselekmény nagy részében vad dzsesszt hallhatunk – hősünk spontán, ráérzéses, improvizatív szabadverselése pedig közeli rokonságot mutat a dzsessz kifejezőeszközeivel.

Az Öld meg kedveseid úgy alá van zenélve, mint egy bulifilm (még zenére vágás, sőt klipszerűen megvalósított jelenet is fellelhető benne). A mű készítői tehát autentikus formát találtak ahhoz, hogy visszaadják azt a lüktetést és szenvedélyt, ami a főhősül választott irodalmi legenda művészetét jellemzi (ugyanez nem sikerült például az Úton alkotógárdájának). Mindennek köszönhetően John Krokidas bemutatkozó nagyjátékfilmje nemcsak kellemes meglepetés (hiszen ki gondolná, hogy egy múlt századi írókról-költőkről szóló életrajzi alkotás izgalmas, sőt kifejezetten pörgős lehet?), de szinte végig megindító, lebilincselő és érdekfeszítő. Annak ellenére, hogy sokat polemizálnak benne, egy percre sem ül le; s lehet, hogy nem elég mély (lásd például egyes karakterek kidolgozottságát, pontosabban kidolgozatlanságát), de múzsából méhkirálynővé avanzsáló hőséhez hasonlóan elég szuggesztív ahhoz, hogy ez a legvégéig szinte fel se tűnjön.

Filmkultúra

Múzsából méhkirálynő - John Krokidas: Öld meg kedveseid

Kapcsolat