Kis nagy ember - Jean-Pierre Jeunet: T.S. Spivet különös utazása
2014. 09. 29. • Vajda Judit |
Reif Larsen csodálatos gyerekembermeséjéből az imádni valóan csodabogár hősök krónikása, a francia Jean-Pierre Jeunet forgatott angol nyelvű filmet (tizenhat évvel legutóbbi nemzetközi munkája, az Alien 4.: Feltámad a Halál után). A csoda azonban sajnos ezúttal elmaradt. MOZI
T.S. Spivet különös utazása
(The Young and Prodigious T.S. Spivet)
francia-kanadai családi film, 105 perc, 2013
rendezte: Jean-Pierre Jeunet
írta: Jean-Pierre Jeunet és Guillaume Laurant, Reif Larsen regénye alapján
fényképezte: Thomas Hardmeier
vágó: Hervé Schneid
zene: Denis Sanacore
producer: Frédéric Brillion, Gilles Legrand
szereplők: Kyle Catlett, Helena Bonham Carter, Judy Davis, Callum Keith Rennie, Niamh Wilson, Jakob Davies, Dominique Pinon, Richard Jutras, Dawn Ford, Harry Standjofski
gyártó cég: Epithète Films, Tapioca Films, Cyan Films, Gaumont
forgalmazza: MTVA
bemutató dátuma: 2014. szeptember 25.
Az amerikai író ifjúsági regénynek álcázott műve azon könyvek közé sorakozik fel, melyek egy koravén központi karakterrel tudnak közel kerülni a felnőtt olvasóhoz is (lásd még például Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret). Tizenkét éves csodagyerek főhőse – aki megnyeri a Smithsonian Intézet egy rangos természettudományos díját – megszökve otthonról fél Amerikát átszelő kalandra indul, miközben belső utazáson is átesik. Mialatt édesanyja megkaparintott naplójából megismeri egyik őse történetét, saját szerepét és helyzetét is átértékeli, így tulajdonképpen egy fordított fejlődésregénnyel állunk szemben, melynek végére a miniatűr felnőttként viselkedő aprócska főhős újra gyerekké válik, elfogadja gyermeki státusát a világban és családjában.
A kis térképrajzoló zseni figurája abszolút beleillik a Jeunet által az Amélie csodálatos életével megkezdett sorba, azaz a szeretni való csodabogarak (egy különc lány, aki nagy kedvvel avatkozik bele titkos jótevőként mások életébe [Amélie], egy sánta menyasszony, aki az I. világháború forgatagában keresi elszántan katonaként harcoló vőlegényét [Hosszú jegyesség] és egy véletlenül fejbe lőtt, bosszúszomjas videotékás [Micmacs - (N)agyban megy a kavarás]) közé. Ezenkívül a T.S. világát is felépítő apró tárgyakból, a kisfiú által rajzolt részletgazdag ábrákból, grafikonokból, bájos illusztrációkból (ezek a könyvben a végig következetesen szabadon hagyott széles margókon jelennek meg) összeálló sufni tuning „barkácsromantika” az, ami a rendező világával rokonítja a könyvet.
J
eunet és T.S. találkozása így egy szép barátság kezdete is lehetett volna, de az alkotó sajnos éppen a lényeget nem értette meg Larsen regényéből. Számos apróság árulkodik róla, hogy Jeunet-t leginkább a könyv külsőségei ragadták meg, és azokat szorozta be még hattal az adaptáció során. T.S.-nek egy balesetben meghalt kisöccse például itt a főhős ikertestvére, hogy még meghatóbb legyen a dolog; a központi karakter nem egy jól sikerült természettudományos illusztráció miatt nyer díjat, hanem – sokkal bombasztikusabbá téve az amúgy sem hétköznapit – az örökmozgó feltalálása okán; az eredetileg tizenkét éves T.S.-t pedig a még nagyobb hatás kedvéért tízévessé fiatalították.
eunet és T.S. találkozása így egy szép barátság kezdete is lehetett volna, de az alkotó sajnos éppen a lényeget nem értette meg Larsen regényéből. Számos apróság árulkodik róla, hogy Jeunet-t leginkább a könyv külsőségei ragadták meg, és azokat szorozta be még hattal az adaptáció során. T.S.-nek egy balesetben meghalt kisöccse például itt a főhős ikertestvére, hogy még meghatóbb legyen a dolog; a központi karakter nem egy jól sikerült természettudományos illusztráció miatt nyer díjat, hanem – sokkal bombasztikusabbá téve az amúgy sem hétköznapit – az örökmozgó feltalálása okán; az eredetileg tizenkét éves T.S.-t pedig a még nagyobb hatás kedvéért tízévessé fiatalították.
De a Larsen-könyv egyéb változásokon is átesett Jeunet kezei közt, és egyik sem vált az előnyére. Óriási veszteség például, hogy kimaradt a könyv párhuzamos cselekményét jelentő szál: az anyjától lopott naplóban olvasott sztori, mely T.S. ükanyja, az egyik első amerikai geológusnő történetét meséli el. Emiatt pedig nemcsak egy cselekményszállal lett szegényebb az adaptáció, de egy értelmezési síkkal is, ahogy a főhős anyjának jelleme is sokkal kevésbé árnyalódik az Emma-napló elhagyása következtében. Ehhez képest már szinte semmiség, hogy – valószínűleg a szigorúbb korhatár-besorolás elkerülése végett – a filmben nem egy őrült útszéli prédikátor késeli félholtra a főhőst, hanem a tehervonaton megejtett potyautazás végén egy őt lefülelő rendőrtől való menekülés közben sérül meg.
Jeunet egyedül T.S. rajzait-ábráit illetően törekedett a tökéletes hűségre: ezek az egyes részeket elválasztó leporellószerű inzertek, illetve a képbe úszó animációk formájában jelennek meg. A fent említett hiányosságok miatt mindez azonban külsőséges felszínességgé válik, hiszen eltakarni hivatott mindazt, ami az adaptációból kimaradt. A sok bájos apróság, ami korábban is jellemző volt a rendezőre, azaz a kaotikus részletekből összeálló egységes világ ezért mágikus realista részletezés helyett itt felületes illúzió marad csupán. Sőt most először mindez egyenesen giccsként tárul a néző elé, mivel az alkotó számos esetben sokkal szentimentálisabbá tette az eredeti történetet.
Az érzelgős zárlat mellett ilyen, hogy nem T.S. apja megy Washingtonba a gyerek után, hanem az anyja, aki egészen váratlanul jelenik meg, könny áztatta szempilláit rebegtetve. És ez sajnos megint csak a történet félreértéséről árulkodik, hiszen a központi karakter fejlődése szempontjából annak volt óriási jelentősége, hogy az addig őt elfogadni képtelen apa keresi meg a szökevény gyereket. A férfias, a cowboy-lét attribútumaival felszerelt apafigura hatására értékeli át T.S. rövidke életét, és dönti el egyetlen perc alatt, hogy koravén mini felnőttből visszavedlik apukája kezét szorongató kisgyerekké.
Úgyszintén félreértés, amit Jeunet a többször felbukkanó tragédia nyilvános kiteregetése kapcsán elkövet. T.S. maga is jelen volt öccse halálakor (a kisebb fiú egy puskával játszott, ami véletlenül rosszkor sült el), családi körben viszont erről sosem beszélnek, és ez olyan hatalmas traumát okoz a gyereknek, hogy díja átvételekor a nagy nyilvánosság előtt a köszönőbeszédben kényszeresen erről kezd el beszélni, mintegy csoportterápiás jelleggel. Larsennél tehát a lényeg a kimondott szó erejében, a katarzist jelentő feltárásban volt, Jeunet azonban ehelyett elvész a részletekben: nála azért kap hangsúlyt a szóban forgó jelenet, mert akkor tudjuk meg részleteiben, az elejétől a végéig elmesélve, hogy is történt pontosan a tragikus baleset (ami egyébként a regényben abszolút jelentéktelen részletkérdés csupán).
Amiben még próbál hozzátenni a rendező a könyvhöz, az az abban is megjelenő, itt Judy Davis (a könyvbeli Smithsonian Intézetes titkár, Mr. Jibsen itt Miss Jibsenné alakult) játékának köszönhetően még jobban kidomborodó médiakritika. Amikor az Intézetbe érve T.S.-ről kiderül, hogy csak egy kisfiú, a média – a titkár hathatós közbenjárása következtében – felkapja a témát, napi több interjúra kényszerített, talk show-ról talk show-ra járó médiaszenzációvá téve a gyereket. Ez a könyvben a főhős jellemfejlődése miatt volt fontos tényező, itt azonban külön hangsúlyt is kap (a talk show-felvétel jelenetében), de Judy Davis magánszámai nem igazán mutatnak túl önmagukon, így átgondolt kritikának kicsit kevés, amit kapunk. Az egyetlen meghagyott negatív figura így mulatságos színfolt marad csupán Jeunet legújabb panoptikumában, ahol ezúttal, fájdalom, de a bájost a gyermetegtől elválasztó határvonalon inkább a gyermeteg felé mozdulunk el.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322