Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Kergetjük a vaddisznót – Mátyássy Áron: Berosált a rezesbanda

„Egyesítettük a spártai iskola előnyeit a Waldorf hátrányaival, mert túlságosan gyerekcentrikus volt az oktatás” – jelenti ki Mátyássy Áron gyerekfilmjének zsarnok rémtanára. Az ellene fellázadó gyerekek történetéből lehetett volna akár vicces, de problémaérzékeny film is. SZEMLE
 
Berosált a rezesbanda
magyar ifjúsági film, 74 perc, 2012
rendezte: Mátyássy Áron
írta: Csukás István, Mátyássy Áron
fényképezte: Herbai Máté
vágó: Gothár Márton
zene: Hérincs Dániel
producer: Csortos Szabó Sándor, Koller István
díszlet-látvány: Pater Sparrow
szereplők: Roszik Andrea, Koller Virág, Lázár Kati, Schneider Zoltán, Makranczi Zalán, Hevér Gábor, Szemző Simon, Szabó Sipos Tamás 
 

A Berosált a rezesbanda általános iskolai osztályában olyan szigorú a tanár, hogy az abszurditásig kemény büntetéseket oszt ki a legártatlanabb, neki nem tetsző dologért is, túlfeszítve a húrt akár a legspártaibb neveléshez szokott gyerekek körében is. A diákok rabiga-lerázó szökése miatt pedig mindenki legfőképp azért aggódik, mert a helyi polgármester élet és halál ura, így senki sem szeretné magára haragítani őt. Már csak azért is a hatalomtól való félelem a legkomolyabb mozgatórugó a felnőttek körében, mert a gyerekekre senki sem figyel oda igazán – van szülő, akinek fel se tűnik az eltűnésük, és van, aki alig várja, hogy hazaérve megbüntethesse a csemetéjét. 

Mátyássy Áron tehát olyan problémákat talált gyerekkomédiája alapjául, amelyekben ott van a komoly súly, a jelentős tétek lehetősége: a fent soroltakból akár egy-egy kisebb jelzéssel, minimális komorsággal is ki lehetne egészíteni a bohózatot némi gondolattal, hogy a nevetés nem önmagáért való legyen, hanem segítsen a komolyabb dolgok befogadásában. Nincs is jobb egy olyan gyerekfilmnél, ami a felszínen humoros, de a felszín alatt érzékenyen tapint rá a célközönség és célközönség szüleinek jellemző, kényes élethelyzeteire. A Berosált a rezesbanda azonban egy ilyen gyerekfilmnek a tökéletes ellentéte, mivel Mátyássy – aki Csukás Istvánnal közösen jegyzi a forgatókönyvet – egyetlen másodpercig sem veszi komolyan a felvázolt problémákat. Kizárólag a röhögtetés eszközét látja a tanári szigorban (az oktatási rendszer finom kritikája helyett), a szülői oda nem figyelésben (kórkép és látlelet helyett) és a politikának való kiszolgáltatottság kezelésében (a szervilizmus kifigurázása helyett). Így a gondolatok magjai jóindulattal is legfeljebb magok maradnak, nem nő ki belőlük semmi, amit elvileg a nevetés tenne befogadhatóbbá. Még szerencse, hogy a hihetetlenül alacsony szintre belőtt „humort” látva úgysincs szó nevetésről. 

A börleszk – na meg talán minden más művészet – kulcsa a jó ízlés: ha az megvan, nemes nevettetésről van szó, ha nincs, gatyaletolós ordenáréságról. Márpedig Mátyássy láthatóan börleszkesre kívánta venni a figurát, erre utalnak a színészek sokszorosan eltúlzott gesztusai, vagy az egy ügyetlenebb Tímár Péter-epigont eszünkbe juttató gyorsítások és rajzfilmes hangaláfestések. De a jó ízlés a legutolsó szó, ami felmerülhet: a nevettetés forrása itt az lenne, hogy az egyik gyerek mindenféle helyzetben közli, hogy pisilnie kell, hogy a makacsul ragaszkodó tintát a diákok úgy próbálják lemosni egymásról, hogy homlokon köpik a másikat, meg hogy az állandóan fingópárnát nyomogató kölyök egyszer a zsúfolt szobában vigyorogva közli az ismerős hang után, hogy „ez most igazi volt”.

Eközben a formai megvalósítás is egy rosszabbul sikerült Irigy Hónaljmirigy-tévéműsor színvonalát idézi: a felgyorsított jelenet alatt az említett kisgyerek nélkül is recsegő szellentésre emlékeztető hangot játszanak be, a technikai megvalósítást a legjobb indulattal is összecsapottnak lehet nevezni (nem elég, hogy feltűnően soha nem mutatják egy beállításban a kisvárosi állatkert létrehozásán ügyködő két embert és az általuk üldözött vaddisznót, hogy ne kelljen állattrénerrel és biztonsági előírásokkal bajmolódni, de még Gothár Márton vágó is megenged magának olyan figyelmetlenségeket, mint hogy a disznó előbb kezd el vágtatva menekülni, mint hogy a rémületét előidéző lövés eldördül). Egyszer válik fantáziadússá, innovatívvá, sőt példaszerűvé a film: amikor a rejtélyes ellenségüket szedett-vedett eszközökkel (lapát, golfütő) üldöző gyerekek képe átmegy egy lövöldözős számítógépes játék jellemző nézőpontjába, működésének imitációjába – de ennek szűk fél perc után vége szakad, és nem is kerül sor több hasonló újításra. 

Ráadásul Mátyássy nem fordított figyelmet a színészek játékának egységesítésére: míg Kocsis Pál (a helyi polgármester) vagy Schneider Zoltán (a gyerekeknek menedéket adó, az országban maradt szovjet ex-katona) visszafogottan, a lélektani realizmusra épülő kidolgozottsággal játszik, addig több színész lecseréli a felszabadult játékot az elengedett marháskodásra, ha tetszik, ripacsériára. És a rendezőt az sem zavarja, hogy a kisgyerekeknek – el nem ítélhető módon – egyetlen hangsúlya sem stimmel, és mindvégig végtelenül mesterkélten mondják el mondataikat: csak azért is ragaszkodik a betanult, papírízű és a gyerekek beszédére még kötőszavaiban sem emlékeztető szövegkönyvhöz ahelyett, hogy megpróbálná kihozni a nyilván nem képzett gyerekekből azt, ami nem kihangsúlyozná, hanem megemelné civilségüket.

Mindemellett a dramaturgia is igen fésületlen: a disznókergetős-állatkertes, hosszan és visszatérően mutatott történetszál egyáltalán nem illeszkedik a fő cselekménybe, teljesen érthetetlen, hogyan került a filmbe, mert a diákok történetét semmilyen módon nem viszi előre. És ha valamin, hát egy gyerekfilmen jogosan lehet számon kérni az átadni kívánt üzenetet, amely ez esetben több, mint problémás. Talán a Honvédelmi Minisztérium által a filmnek megítélt támogatás áraként, talán attól függetlenül, de a filmben végül a döntéshozók rájönnek: nem is kell a városkába állatkert, sokkal nagyobb szükség van egy fegyvermúzeum megnyitására. Pedig fegyvermúzeumba vinni egy gyereket az állatkert helyett épp olyan, mint a Berosált a rezesbandát nézetni meg vele egy kellemesen humoros, bájosan jópofa, szórakoztatva gondolkodtató gyerekfilm helyett.

 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322