Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Kelet erotikus filmjeinek alapkönyve

Egy híres könyv, amelyet szinte mindenki ismer, mégis rengeteg félreértés veszi körül. Az ókori India erotikus szokásainak gyűjteménye lenyűgöző olvasmány, de egy másik világ embereihez szól, akik a szexualitás által nyújtott örömöket természetfeletti eredetű adománynak tekintették, amelynek még istene is volt: Káma.  Filmek sora utal rá, így pl. egy híres, de a maga idejében kissé fanyalgó kritikákat kapott alkotás Mira Nair rendezőtől (Kama Sutra: A Tale of Love, 1996), ahol az alaptörténet egy, a 16. században játszódó, sikamlósnak szánt mese, „karbunkulus tekintetű” hercegnők és szolgálólányok kalandjairól.  Szerencsére e két szellemi alkotásnak a címen kívül szinte semmi köze sincs egymáshoz. GONDOLAT

A Káma-Szútra a szerelem, illetve a szeretkezés legfontosabb „tankönyve”. Egyszerűen csak így nevezik az európai időszámítás utáni, kb. harmadik századból származó indiai művet, melyet egy – a hagyomány szerint önmegtartóztató elvonultságban élő – Vátszjájana nevű bölcs alkotott, részben a saját, részben korábbi szerzők munkálkodása nyomán.

Nem mintha hasonló témák nem fordulnának elő a hindu eposzok, tanítómesék és regények tíz, vagy inkább százezer oldalain, amelyekben számtalan helyen értesülhetünk a női szépség varázserejéről ­– ami ellen még a magasra jutott vezeklő szentek sincsenek biztonságban. Felszarvazott papok, égi tündék, apszaraszok alakjában megjelenő hölgyek, akik remetéket próbálnak elcsábítani, állandó szereplői az indiai irodalomnak. Létezett kifejezetten erotikus líra is, legjelentősebb képviselője Amaru volt, a „hindu Catullus”, aki a hatodik század környékén élt, és az a hír járta felőle, hogy megtestesülése előtt százszor női alakban született újra, olyannyira ismerte az asszonyi lelket.

A Káma-Szútra egyedülálló a maga műfajában, hiszen teljes egészében a szerelmi élvezetek szinte tudományos jellegű bemutatása, mondhatni vallásos dicsőítése, ugyanis Káma nem volt más, mint egy kitüntetett istenség, aki felé ugyanolyan hódoló áldozatokkal közelítettek a korabeli hinduk, mint bármelyik társa felé. Érdekes módon, hírnevével ellentétben, egyáltalán nem nevezhető sikamlós olvasmánynak, inkább bemutató jellegű, tankönyvszerű értekezésnek. Tény, hogy meglehetősen férfiszempontból írt mű, képzett világfiaknak szól elsősorban, akik Káma és persze egyéb istenek követői. Azért, ahogy a szerző mondja, nőknek is érdemes tanulmányoznia, mielőtt férjhez mennének, és asszonykorukban is, persze férjük hozzájárulásával.

Számukra azonban még hatvannégy további feltétel ajánlott, azoknak a művészeteknek az ismerete, amelyekkel teljesebbé tehetik párjuk boldogságát. Érdemes jártasaknak lenniük az éneklésben, a táncban, az írásban és a rajzolásban, az istenképeknek falevelekkel és virágokkal történő díszítésében, a fekvőhelyek elkészítésében és a virágok festői elszórásában a földön. Valamint még sok egyéb dologban, melyek között meglepő kitételek is szerepelnek: varázslás és ráolvasás, papagájok és szajkók beszédre tanítása, elmés szójátékok kitalálása, talányos rejtvények megoldása, gonosz hatások ellen védő karperecek, illetve a turbánok helyes megkötése, sőt, mindezeken túl még színi jelenetek előadása is. Mindezek az ismeretek tehát nagy vonzerőt kölcsönöznek a nőnek, Vátszjájana szerint.

Korunk filmvásznain is előfordulnak sajátos vonások, értelmezési többletek, gondoljunk Greenaway Nagikójára a Párnakönyv-ből, vagy akár Uma Thurmann harcművésznővé válására a Kill Bill-ben, vagy úgy általában a hongkongi kung-fu és akció filmek háttérben settenkedő ferdeszemű varázslónőire. Mindenesetre a Kama Sutra… hősnőivel, Indira Varmával, vagy Sarita Choudbury-vel sincs semmi probléma, gyönyörű nők és méltó módon képviselik az egykori hindu szépségeszményt, illetve amit erről a nyugati mozilátogató elgondolhat. Persze az is bizonyos hogy egy olyan kultúrában ahol egy látványosabb filmbeli csókjelenet miatt is komoly közfelháborodás törhet ki, árnyaltabb hozzáállással kell kezelnünk minden olyan témakört, amelyek az indiai hagyományok modernizált értelmezéseit próbálják bemutatni.

Vátszjájana műve hosszas és komplikált leírásokat ad a feleségnek szánt nők, illetve a kéjhölgyek különböző típusairól, a közeledésekről, udvarlásokról, a nők lelkiállapotának megvizsgálásáról. Ez utóbbi részben érdemes például figyelembe venni az olyan apró jelzéseket is, mint amikor a kiszemelt hölgy „nem enged a kéréseknek, de a legközelebbi találkozón az előző alkalommal viselt köntösnél szebbet ölt...” Ugyanígy, érdemes felfigyelni a férfinak a szerető vele kapcsolatos elhidegülésének jeleire, ezek ugyanis árulkodóak, pl.: „Szemtől szembe dicséri a férfi eszességét,” vagy: „Betegnek mondja magát, és megtetézi a kezelési költséget...” A könyv tele van mágikus eljárásokkal arra nézve, hogy miként szerezhetjük meg a kiválasztott nőt: „Ha a férfi kutyatejbogáncs s a kantala porát majomhulladékkal és a landzsalika megőrölt gyökerével keverve, az így nyert szert egy nőre szórja, ez soha senkit kívüle nem fog szeretni.” Ezeken kívül vágyfokozók, potencianövelő varázseljárások hosszú oldalakon át, valamint újabb és újabb fortélyok a gyengébbik nem kegyeinek megszerzésért. Köztük vannak egészen különös gondolatok is, amelyek kevéssé illeszkednek a Káma-Szútra szellemiségéhez, mégis valahogy benne maradtak: „Több tekintély véleménye szerint csak akkor lehetünk boldogok, ha olyan leányt veszünk el, akihez ragaszkodunk, következésképpen tehát azt kell nőül vennünk, akit szeretünk.”

 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322