Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Kamaszkorom legszebb nyara – Kerékgyártó Yvonne: Free Entry

A bentlakásos jezsuita intézetben nevelt fiatalok kivételével talán nem létezik olyan, kamaszévein az elmúlt húsz esztendőben átesett magyar ember, kinek az életében nem lett volna legalább egy minimális szinten jelentős esemény a Sziget fesztivál. Az SZFE forgatókönyvíró szakán végzett Kerékgyártó Yvonne és lelkes csapata három éven keresztül, gerillamódszerekkel készítettek játékfilmet az európai szinten is meghatározónak számító fesztiválról, no meg persze mindannyiunk zűrös, de mégis örökre nosztalgikus kamaszkoráról.  KETTEN EGY FILMRŐL
 
Free Entry
színes, magyar játékfilm, 70 perc, 2014
rendező: Kerékgyártó Yvonne
forgatókönyvíró: Kerékgyártó Yvonne
operatőr: Becsey Kristóf, Cador Rida, Nagy Zágon, Pálos Gergely
producer: Kastner Judit
látványtervező: Cseh Renátó, Várszegi Vera
vágó: Bacskai Brigitta
szereplők: Pusztai Luca, Barta Ágnes, Sándor Péter, Kardos Róbert, Kovács Ádám, Janka Barna, Szolár Tibor, Nemes Anna, Nagy Katica
 
Nem először találkozhatunk a Szigetre belógó, füvet áruló (bocsánat: árulni próbáló) tinilányok sztorijával: a projekt korábban négyrészes websorozatként keltett feltűnést (már ekkor több díjat hazavihetett), végül hetven perces játékfilmmé bővítve nyerte el végső formáját. A közel három éven keresztül (ebből mindössze tizennyolc volt a forgatási napok száma) készült Free Entry nem az egyetlen, melynek alkotói a hivatalos filmtámogatási rendszert megkerülve, saját kezdeményezésként, gerilla módra hozták össze nagyjátékfilmes debütálásukat (lásd még Reisz Péter jövő hónapban bemutatásra kerülő hipster-romkomját, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant). A pénzhiányt a tehetség és a lelkesedés pótolja.
 
Az ügyes vágásnak, jelmez- és smink designnak köszönhetően a készítők sikerrel hitetik el velünk, hogy másfél nap sztoriját látjuk, a tizenhat évesből majdnem hússzá cserepedett főhősökön nem fog az idő vasfoga, és (legalábbis a „fesztivál-laikusok” számára) a három különböző Sziget közötti különbségek sem különösebben észrevehetőek. A rendező jól választotta ki színészeit, Pusztai Luca és Barta Ágnes a szerephez szükséges kellő naivsággal és bájjal, a „natúrszereplők” és a profik közti átmenet minden pozitívumával hozzák a rájuk írt kamasz-szerepeket. Elsősorban az ő figurájukhoz köthető a filmből áradó különös báj, a csetlő-botló, de hibáik ellenére mégis pozitív lányokkal mindenki (aki volt tinédzser) könnyen azonosul, még a kezdetben talán unszimpatikus „V” is hamar szerethetővé válik.
 
 
A film legnagyobb erénye mégis talán maga a helyszínválasztás, mely miatt az egyébként nagyrészt bevett formulákból és a „coming-of-age” darabok örökidők óta meglévő konfliktusaiból építkező cselekmény több lesz egy (kissé alterosra hangszerelt) tinédzser „dramedy”-nél. A fesztivál, mint különleges, a hétköznapiságtól lehető legtávolabb eső közeg olyasféle colour locale-lá lesz, mely különcségével és folyamatos jelenvalóságával élő háttérként funkcionál és a Free Entry harmadik főszereplőjévé válik. A kortárs mozi „követelményeinek” megfelelően a rendező és operatőr, illetve vágó kollégái nem ódzkodnak a gyors tempótól és a videoklip-esztétika következetes alkalmazásától, mellyel (bár olykor kissé túlzásba esnek) igyekeznek a „Sziget-élményt” aláhúzni.
 
Az alkotás gyengéje főként a cselekmény frontján keresendő. A hetven perces játékidő természetesen nem elegendő komolyabb konfliktusok bemutatására (mindehhez hozzájönnek a készítési körülmények és a Szigeten való forgatás nehézségei), a néző mégis kissé hiányérzettel áll fel székéről a stáblistát követően. Ügyesen megcsinált, szép, színes-szagos tablót kapunk a kortárs kamaszvilágból és a zenei fesztiválok gigantikus forgatagáról, mégis inkább tűnik egyfajta drámai és vígjátéki szituációkkal megspékelt „Sziget-klipnek” mintsem egységes ívű sztorinak. Hőseink tévelyegnek, botladoznak, folyton szerethető és életszerű szituációkba keverednek, mindez azonban nem teljesen áll össze olyan kerek egésszé, mely egy játékfilm sajátja kéne, hogy legyen.
 
A tehetséges írói véna azért gyakran felcsillan, ez elsősorban a már említett humoros és életszagú szituációkban és az azok során elhangzó remekbe szabott dialógok esetén érhető tetten, melyeknek a mű legélvezetesebb momentumait köszönhetjük. A szerző az abszurd humor fegyvertárával áll elénk, mely szintén nagy előnyére válik a forgatókönyvnek. Az olyan pillanatok, mint az első, balul elsülő fű-eladási kísérlet vagy Betti flörtölése a drogdílerrel annak kanapján (és akkor a lány által írt és előadott dalokról, különösen a filmvégi keserédes mobilvécé-opuszról, nem is szóltunk) minden pénzt megérnek, emiatt lesz a Free Entry hibái ellenére is szívünknek kedves alkotás.
 
 
Kerékgyártó Yvonne filmjét, melyet júniusban a szerbiai Cinema City fesztiválon díjaztak, először az idei Szigeten (hol másutt?) láthatta a nagyérdemű, majd augusztus 22-én a Corvintetőn került sor a második „premierre”, amit előreláthatólag art-mozis forgalmazás követ nemsokára. A „drogárus tinik” története reméljük nem csak egy hosszú és kitartó munkával végigvitt projekt végeredménye, de egyben egy ígéretes rendezői karrier kezdete is.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322