Jelenetek a vidéki életből - Böszörményi Géza: Szívzűr
2014. 07. 27. • Vajda Judit |
Böszörményi Gézát a lírai groteszk mestereként szokás emlegetni („a szatírát lírai látásmód enyhíti” – fogalmaz ő maga, ahogy a jelen DVD extrájaként megjelent Esendő hősök című rövid dokumentumfilm is idézi), de talán pontosabb lenne egyszerűen a magyar Menzelként meghatározni. Ennek bizonyítására az egyik legjobb példa 1981-es filmje, a fiatal Máté Gábor főszereplésével készült Szívzűr. DVD
Szívzűr
rendezte: Böszörményi Géza
írta: Balázs József, Böszörményi Géza
fényképezte: Jankura Péter
zene: Kovács György, Tamássy Zdenkó
vágó: Kármentő Éva
szereplők: Máté Gábor, Udvaros Dorottya, Jiří Menzel, Básti Juli, Pogány Judit, Margitai Ági, Koltai Róbert, Ujlaky Dénes, Ichak Finci, Szabó Lajos, Sir Kati
gyártó cég: Objektív Stúdió
forgalmazza: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet
DVD-megjelenés: 2014. május
A magyar groteszk legismertebb alapműve Gyarmathy Lívia Ismeri a szandi-mandit? című alkotása (melynek egyébként Böszörményi mint Gyarmathy férje és állandó alkotótársa egyik forgatókönyvírója volt), de ugyanennyire jellemző darab a Szívzűr is. Egyrészről emlékeztet is a Szandi-mandira (csak egy vegyi üzem közössége helyett egy falu mikrotársadalma elé állít görbe tükröt), másrészt talán még annál is jobban látszik rajta, hogy a Böszörményi – Gyarmathy páros munkássága a dokumentarista iskolából eredeztethető, csak a budapesti iskola higgadtabb, objektívebb dokumentum-játékfilmjei helyett a groteszk, pontosabban a fent említett lírai groteszk irányába fejlődött tovább.
Sőt: a Szívzűr bátran nevezhető akár romantikus groteszknek is, hiszen a lírai látásmód mellett tematikailag erősen meghatározóak benne a szerelmi ügyek. Böszörményi műve ugyanakkor nem cselekményközpontú, az ember és jellemzése áll a középpontjában. Ennek megfelelően van ugyan egy egyenesvonalú, elmesélhető szüzséje, de ehelyett a parányi, epizódként, azaz a sztorit nem előremozdító történésként működő dramaturgiai elemek a lényegesek benne. A vidékre lekerülő, magát megszedni kívánó, s közben folytonosan a fővárosba vágyó fiatal körzeti orvos és felesége finom szürrealizmussal ábrázolt apró abszurditásokon keresztül ismeri meg a kis falu csodaországát – fehér nyúl helyett galambokkal, őrült Kalapos helyett nem kevésbé őrült, repülni vágyó galambásszal és nem is egy, de mindjárt két Szív királynővel (lásd a szereleméhes tanítónőket).
Furcsa módon az említett dokumentarizmus mégis a közegábrázolásban jelenik meg, hiszen a vidéki bolondokháza seregletének megjelenítése táppénzcsaló vagánnyal, szerettei törődése kedvéért szimuláló anyókával és a különféle helyi kiskirályokkal meghökkentő furcsaságaival együtt is mindennél hitelesebb. A jellemzésre képileg Böszörményi gyakran egyszerűen beszédes közeliket használ (lásd a téli szekvenciát), ahogy tette azt már korábban Illetlen fotók című rövidfilmjében is – és ennek során nem fél a vizuális gegektől sem (lásd a hóember profiljára vágott férfiarcot).
Ez a falusi, groteszk világ pedig a már említett párhuzamon (Ismeri a szandi-mandit?) kívül rendkívüli módon emlékeztet a Jiří Menzel filmjeiben látható miniuniverzumokra is. Böszörményi is ugyanolyan szívesen használja a chaplini és Tati-féle burleszket, elsősorban a galambász figurájában, akit nem mellesleg éppen Menzel alakít. A dokumentarizmus, a menzeli kisrealista szatíra és a groteszk mellé pedig ugyanekkora erővel lép be még egy hatás: Csehové. A Ványa bácsi vagy a Három nővér világa jelenik meg – csak spleen helyett sok humorral – abban a csendes beletörődésben, ami a Szívzűr hőseinek sajátja (a „Nem megyek én haza. / Hát jó”; a „Meg tudnék enni egy libát. / Hát egyél”; „a tehetetlenség, hogy nem tudok rajta változtatni” vagy „az ember várja, hogy történik valami, hogy ez lesz, vagy az lesz” mind-mind jellemző párbeszédek és mondatok a filmből).
Böszörményi alkotása ennek ellenére meglepő módon – és ez megint csak a rendező humorát dicséri – csattanóval zárul. A meglepő zárlat ellenére azonban hősei úgy változnak meg, hogy valójában nem is történik velük szinte semmi. Hiába mozognak párhuzamos pályán, elmennek egymás mellett. A hetvenes-nyolcvanas évekbeli kádárizmus annyi más résztvevőjéhez hasonlóan csupán alkalmazkodnak a körülményekhez, de teljesen differenciálatlan, reflektálatlan módon („Én megváltozok. / Milyen irányban? / A változás irányában” – hangzik el a filmben). Balla körorvos és felesége nem csinálnak semmit – egyszerűen csak betagozódnak és átveszik környezetük sajátosságait, arcukon üdvözült mosollyal.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322