Játszd újra, John! – John Turturro: Bérgavallér
2014. 04. 30. • Rudolf Dániel |
John Turturro rendezett egy Woody Allen filmet, melyben – a hitelesség kedvéért – személyesen a mestert tette meg (saját maga mellett) második főszereplőnek. Kedélyes New York-i komédia az „Allen-műhelyből”, de semmi több. MOZI
(Fading Gigolo)
amerikai vígjáték, 98 perc, 2013
írta és rendezte: John Turturro
fényképezte: Marco Pontecorvo
vágó: Simona Paggi
zene: Abraham Laboriel, Bill Maxwell
producer: Paul Hanson, Jeffrey Kusama-Hinte
szereplők: Woody Allen, John Turturro, Sharon Stone, Sofía Vergara, Vanessa Paradis, Liev Schreiber, Bob Balaban, Eugenia Kuzmina, Loan Chabanol
forgalmazó: Big Bang Media
bemutató dátuma: 2014. május 1.
A többek közt Spike Lee és a Coen fivérek számos művéből jól ismert keleti-parti, de a mainstream Hollywoodba is többször ellátogató (lásd a Transformers filmekben vagy a Monk detektív-tévésorozatban vállalt szerepeit) –, jellegzetes arcú karakterszínész immár harmadjára ül a rendezői székbe, hogy saját forgatókönyvéből vezényeljen le egy családias légkörű, kisköltségvetésű, ízig-vérig keleti-parti vígjátékot. Turtorro biztosra megy, mondhatni receptből dolgozik: a műfajtól megszokott kisember-karakterek és Brooklyn multikulturális atmoszférája (feketék, zsidók, olaszok) által behatárolt paraméterek között mozog, tulajdonképpen minden olyan eszközt bevetve, melyet az ember egy átlagos Woody Allen filmtől elvár.
A sztori a mester bármelyik alkotásába simán beleillő abszurd felvetéssel kezdődik: Murray, az idős könyvesboltos (Allen) megkéri régi jó barátját, a virágüzlet-tulajdonos Fioravantét (Turturro) hogy pénzért vállaljon be egy „édeshármast” bőrgyógyászával, az unatkozó, nem mellesleg igen pénzes feleséggel (az ötvenöt évesen is szexi Sharon Stone) és annak dögös ifjú barátnőjével (Sofia Vergara). A jólelkű, öregedő agglegény első kis kalandja olyan remekre sikerül, hogy hamarosan kapóssá válik az erotikára éhező milliomos-nejek körében, barátja pedig készséggel vállalja a menedzsment szerepét. Mindez addig tart, míg egy napon az önjelölt gigoló (a műfaj ősrégi szabályai szerint) szerelmes nem lesz.
Kellemes vígjáték Turturro filmje, melyet a rendező-főszereplő biztos kézzel és rutinból dirigált le, de semmi olyat nem nyújt, melyet nem láttunk volna korábban számtalanszor. Turturro stílusérzéke jónak mondható, a színészvezetés, a drámai és vígjátéki momentumok keverése helytálló, mindehhez pedig remek kiegészítésként jön a már említett – önmagában is sokat nyújtó – jellegzetes miliő, melyet az alkotók kellemes dzsesszes dallamvilágú aláfestő zenével (mely Turturro eddigi rendezőként jegyzett munkáiban is fontos szerephez jutott) és míves, hangulatos operatőri munkával (Marco Pontecorvo korábban romantikus drámától vérmes ókori akciófilmig fényképezett műveket) húznak alá. A komikus részek esetében jóval erősebben jön át Woody Allen személye és az általa képviselt humor (mely nyilvánvalóan nagy segítségére vált az Allenhez képest szerény műkedvelőnek mondható rendezőnek), elnyomva kissé a sztori többi aspektusát.
Meglepő módon mégis a néhány drámai momentum sikerült talán a legjobban. Turturro és a negyvenévesen, egy ortodox zsidó özvegy puritánságába burkolva is rendkívül vonzó Vanessa Paradis közös jelenetei mind jól eltaláltak, nem túlzóak, anélkül is megfogják a nézőt, hogy a melodrámai túlzás terepére mozdulnának el. Sajnos azonban ezekből nincs igazán sok, és az a kevés is valahogy elsikkad a folyamatos hangnemváltások és túlzottan egymásra halmozott cselekményelemek garmadája között, miként maga a sztori sem fut ki igazán.
A Bérgavallér – a magyar cím ezúttal is borzalmasra sikeredett – azon jellegzetes alkotások egyike, melyekben Hollywood elismert sztárjai két blockbuster közti szünetben egy bennfentes, intimebb atmoszférájú, színész-centrikus mű közegében is kipróbálhatják magukat. És ezt természetesen mind nagyon élvezik. Allen mester nyolcvanévesen a kisujjából rázza ki a tőle megszokott karaktert, mintha csak egy jól bejáratott öltönybe bújna bele (lehet igazán nem is bújik ki belőle soha), miként a rendező-főhős is rutinból hozza a saját magára írt figurát. Alakítások terén elsősorban a nők (főként a már említett Paradis) tesznek hozzá pluszt az összképhez, de az ezúttal kövérkés, vastag pajeszos Liev Schreiber mellékjátéka is egészen a helyén van.
Röpke másfél órán keresztül tart Turturro harmadik rendezőként jegyzett műve, mely kilencven perc alatt minden bizonnyal bárki jól szórakozik majd – a közönség többször őszintén felnevetett a sajtóvetítésen –, de nem sokra emlékszik belőle akár néhány nap elteltével. Szerethető, kedélyes, vicces film a Bérgavallér, mely amellett hogy inkább Allen oeuvre-jét színesíti, mintsem szerzőjéét, elsősorban atmoszférájával hódít. Rövid randevúnak ideális, de tartós kapcsolat aligha sarjad majd belőle.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322