Hurrá, nyaralunk! - Laurent Tirard: A kis Nicolas nyaral
2014. 10. 29. • Vajda Judit |
Egy szokatlan forgalmazói húzással nyaralós családi film érkezett a mozikba az ősz közepén. A Sempé – Goscinny alkotópáros zseniális ifjúságiregény-sorozatát több korosztály is kedvenceként emlegeti – A kis Nicolas nyaral viszont kis Nicolas-t csak nyomokban tartalmaz. MOZI
A kis Nicolas nyaral
(Les vacances du petit Nicolas)
rendezte: Laurent Tirard
írta: Laurent Tirard, Grégoire Vigneron és Jaco Van Dormael, René Goscinny és Jean-Jacques Sempé regénye alapján
fényképezte: Denis Rouden
vágó: Valérie Deseine
zene: Éric Neveux
producer: Olivier Delbosc, Marc Missonnier
szereplők: Mathéo Boisselier, Valérie Lemercier, Kad Merad, Dominique Lavanant, Luca Zingaretti, Erja Malatier, Chann Aglat, Bouli Lanners, Judith Henry, Fabienne Galula
gyártó cég: Fidélité Films, M6 Films, Saint Sébastien Froissart, Canal+
forgalmazza: ADS Service
bemutató dátuma: 2014. október 23.
Már az előző rész, a magyar mozikban nem forgalmazott (újabb vitatható forgalmazói döntés!) A kis Nicolas is azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nagyon lazán kezelte az alapjául szolgáló regényt: olyannyira elszakadt tőle, hogy szinte csak a karaktereket lehetett felismerni, a cselekménynek jobbára semmi köze nem volt az eredetihez. Annyiban ugyan indokolható ez a stratégia, hogy A kis Nicolas sokkal inkább egymáshoz csak lazán – éppen a figurák által – kapcsolódó történetek füzére, mint szabályos ívű, valahonnan valahová tartó regény, így szinte magától értetődően adja magát a szabadon bővíthetőség lehetősége. Csakhogy az adaptációk esetében nagyon fontos az ismerősség érzetének felkeltése a nézőben, és pont ez az, ami ezen stratégia miatt elveszett.
Sőt, A kis Nicolas esetében kifejezetten az exploitationöket idéző taktikáról beszélhetünk: a filmalkotók valójában csak ki akarták használni munkájuk sikere és eladhatósága érdekében a hívószóként működő eredeti művet. Jó példa erre a virágosnál játszódó képsor burleszkje. Míg a regényben a szóban forgó szekvencia arról szól, hogy Nicolas virágot akar venni az édesanyjának, de nincs elég pénze, így a jóindulatú virágárusnő kisegíti, és áron alul ad neki egy nagy csokor virágot, amivel azonban a későbbiekben részben Nicolas hibájából, részben a szerencsétlen körülmények miatt mindenféle hányattatások történnek, addig a filmben ez úgy nézett ki, hogy megpróbálták két percbe és egyetlen helyszínbe sűríteni az egész fejezet történéseit (vásárlás, hazaút, a csokor fokozatos szétverése), megfejelve azzal, hogy hozzáköltötték az eleső, majd földön fetrengő szerencsétlen virágos slapstick comedyjét.
Ugyanilyen beszédes ebből a szempontból a főhős külsejét érintő változtatás. Aki annak idején örömmel forgatta a René Goscinny által írt, Jean-Jacques Sempé által a leírtakkal szerves egységben álló módon illusztrált Kis Nicolas-sorozat köteteit, tudja, hogy az alkotók egy nagyorrú, kajla, egyáltalán nem vonzó külsejű rosszcsontot álmodtak meg. A két Nicolas-film ezzel szemben – bár más és más főszereplővel – egy-egy szabályos szépségű kisfiút választ főhőséül. Ettől eltekintve a második film, A kis Nicolas nyaral az első résztől eltérő stratégiát választ, és nem exploitation módjára aknázza ki a „brandet” – de attól még ugyanúgy semmi köze hozzá.
Az eredeti történéseket szemérmetlenül kimaxoló vagy más irányba kanyarító hozzáállás helyett a kis Nicolas nyári kalandjait bemutató film alkotói azt a megoldást választották, hogy egyszerűen tudomást sem vettek a könyvről, és az abban szereplő eseményektől teljesen eltérő cselekményt ötöltek ki. Ennek köszönhetően egyrészről sok esetben gazdagodtak a jellemek, hiszen sokkal több történés jellemzi például Nicolas szüleit, több konfliktusban láthatjuk őket különféleképpen reagálni. Sőt, a filmalkotóknak hála újabb figurák is születtek: amíg a könyvben Nicolas édesanyja csupán említést tesz egy vita során az anyjáról, addig a filmben a nagymama a maga valójában is megjelenik, kulcsfontosságú szerepre tesz szert (bébiszitterként a családdal tart a tengerparti nyaralásra), és még külön visszatérő poén is kapcsolódik hozzá (az idős hölgy egyfolytában „Puszit!” felkiáltással zsarolja pusziért a közelébe kerülő gyerekeket).
Másrészről azonban a lényeg így is ugyanaz maradt, mint A kis Nicolas-film esetében: a könyvtől teljesen különböző kalandokat figyelve nem teremtődik meg az ismerősség jóleső érzése. További elidegenítő elem a filmben, hogy túlságosan is eluralja a képi, illetve a tárgyi világ. Az alkotók ugyanis külön gondot fordítottak arra, hogy részletgazdagon és szemet gyönyörködtetően rekonstruálják a hatvanas évek elejének közegét. Majd’ kicsattannak a színes mintás ruhák és fürdőruhák, a korabeli autókra és bútorokra pedig szinte rá van címkézve, hogy a hatvanas évekből érkeztek. Csakhogy a Sempé – Goscinny-könyvekben (hiába jelentek meg a hatvanas évek elején) sosem volt fontos a korszak, amelyben a cselekmény játszódott. A kis Nicolas kalandjai annyira univerzálisak, hogy erőltetett időutazás nélkül is ugyanannyira élvezhetőek voltak a hatvanas évek francia, mint a nyolcvanas évek magyar kisdiákjai számára (a Kis Nicolas-könyvek először ekkor jelentek meg hazánkban). A filmben megjelenő retró így indokolatlanná, feleslegessé, sőt kifejezetten tolakodóvá válik.
Ha mindettől el tudunk vonatkoztatni, akkor egyébként A kis Nicolas nyaral nem egy rossz film. Nagyon sok benne a poén, következetesen és jól van felépítve, és a filmesek gondoltak a felnőtt közönségre is. Míg a Nicolas-történetekben a szülők jórészt csak a háttérben bukkannak fel, és mindig csak a kisfiú személyéhez kapcsolódva érdekesek, addig a filmben tőle független kalandok is történnek velük. Sőt, a mozgóképes verzióban körülbelül fele-fele arányban jelennek meg a Nicolas-val, illetve anyjával és apjával külön történő események (lásd például az igen hangsúlyos „csillag születik”-epizódot és az ehhez kötődő féltékenységi tragikomédiát). Mindez tehát abszolút rendben is lenne, ha nem A kis Nicolas nyaral címmel akarnák lenyomni a torkunkon. Sokkal etikusabb és elegánsabb lett volna az adaptáció készítőitől, ha az eredeti cselekményével és világával együtt elfelejtik a Kis Nicolas nevet is, hiszen művük körülbelül annyira emlékeztet az alapműre, mint mondjuk a Mézga családra.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322