Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Gólemek világa

A gólem-mítosz története a híres legendáriumok körébe tartozik, számtalan esetben feldolgozták, mintegy újjáélesztették  ezt a héber eredetű tanmesét, közöttük olyan jelentős írók is mint pl. Gustav Meyrink, vagy I. B. Singer. GONDOLATOK

A Gólem születése
(Der Golem, wie in der Welt kam), 1920
rendezte: Carl Boese, Paul Wegener
írta: Henrik Galeen és Paul Wegener
fényképezte: Karl Freund
zene: Hans Landsberger
jelmez: Rochus Gliese  
szereplők: Paul Wegener,  Albert Steinrück, Lyda Salmonova, Ernst Deutsch, Hans Stürm, Max Kronert 

 

Az eredeti  hagyomány, amelyet talán le sem jegyeztek, csak szájhagyományként adtak tovább, a 16-17. század Prágájának misztikus világát mutatja be. Azonban léteznek olyan felvetések is, amelyek azt állítják hogy sokkal ősibb témáról van szó, mivel a szóbeszédek szerint egyes híres zsidó misztikusok mindig is képesek voltak arra, hogy pusztán varázsigék segítségével, a föld porából robotszerű szolgákat állítsanak elő. (A gólem kifejezés jelentése: „alaktalan, élettelen agyag”.) A filmvásznakra Paul Wegener színész és rendező a német expresszionizmus hőskorában három alkotást is szentelt e témának, melyek közül az 1920-ban készült Der Golem, wie in der Welt kam a legsikeresebb, és a mai napig is nézhető. A történet szerint ott egy kezdetben teremtőinek engedelmeskedő, de később a saját akaratából fellázadt agyagember áll a cselekmény középpontjában, akit egyedül csak egy aranyos szőke germán kislány képes megszelídíteni. A rendező a főszerepet is maga játssza el, és pusztító tettei ellenére is sokkal bájosabb, mint a vásznak későbbi negatív hősei, a különféle  robot és Terminátor figurák, akik valójában a Gólem modern leszármazottainak tekinthetők. A korstílusra jellemző, szaggatott gesztusok, vágási technikák mai szemmel nézve szinte bohókássá teszik a történetet, hiába vagyunk túl egy világháborún s elején a Weimari Köztársaság káoszának. 

Magáról a mítosz eredetéről is érdemes szólni néhány szót, honnan erednek a modern filmekben egyre jelentősebb szerepet játszó mű-emberi kreálmányok. Már a Talmudban is érdekes, szinte anekdotikus történetek keretében olvashatunk olyan beszámolókat bizonyos Rava illetve Zéra rabbikról, hogy a maguk szórakoztatására, a Teremtő nevének felhasználásával sikerült egy embert alkotniuk, bár az illető nem volt tökéletes, mivel képtelennek mutatkozott arra, hogy rendesen megszólaljon. Különösebben nem sokat bajlódtak vele, ezért csak ennyit mondtak a bölcsek: „A varázslat teremtménye vagy, térj vissza porodba!” Máskor viszont sokkal praktikusabb játékot űzött a két tréfás kedvű rabbi, ugyanis az egyik pénteki imaidő után ismét kedvük támadt valami hasonló cselekedetre, azonban ezúttal nem embert, hanem egy kb. háromesztendős borjút teremtettek, amit aztán később jó étvággyal el is fogyasztottak vacsorára. A későbbi korokból fennmaradt irományok szerint többen is kísérleteztek hasonló produkciókkal, bár úgy tűnik, inkább elméleti szinten. A wormsi Eleazár rabbi például sokat értekezik a titkos istennevek hatékonyságairól, megállapítva azt a tényt, hogy a helyesen kiejtett szavakkal és azok betűkombinációival, számos csodálatos eredmény érhető el. A dolog nem lehetett egyszerű, mivel nemcsak ennyit kellett tudni a készítés mesterségéhez, hanem az alkotónak birtokában kellett lennie a „kétszázhuszonegy kapu ábécéinek” is, amelyekről Eleázár még mintegy huszonhárom homályos értelmű fólión keresztül magyarázkodik, de sokak szerint kétséges, hogy ő maga, vagy bárki, valaha is kipróbálta volna ezt a módszert..

A legismertebb gólem-legenda kétségkívül Wegener filmjében bemutatott Lőw rabbihoz  kötődik, nagyjából az 1500-as évek vége felé (ugyanabban a században mellesleg a chelmi Elijah mester is készített egy  műembert magának). Lőw esetében egy állítólag valóban létezett személyről van szó, aki munkássága révén komoly köztiszteletnek örvendett. A gólem, ha mindez igaz, önvédelmi célből készült, a zsidóságot akkoriban fenyegető vádaskodók ellen. A terv egy sugallat hatására jött létre, maga az Úr diktálta le a megfelelő eljárásmódokat, illetve azokat a betűket, amelyek segítségével Lőw rabbi végre megalkothatta teremtményét. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyedül aligha lett volna képes létrehozni a gólemet, ehhez segítőtársak is kellettek. Így tehát egyik tanítványa, valamint veje is közreműködött a veszélyes műveletben, ugyanis állítólag elegendő lett volna rosszul felcserélni egy betűt, vagy hibásan kimondani egy szót, és az agyagember akár ellenük is fordulhatott volna. Sok-sok imádkozás, rituális fürdő és varázslat után kezdődhetett csak el a műteremtmény készítése, akihez a hozzávalókat egyenesen a Vltava folyó partjáról kellett beszerezniük – itt volt a legjobb az agyag minősége – éjféltájban, egy borongós őszi napon. A három férfi ezután, Lőw vezetésével, valahogy életet lehelt az ember alakúvá gyúrt masszába, majd felélesztették a lényt, akinek nyelve alá a rabbi egy papírlapot helyezett, amelyre az Úr egyik titkos nevét írta. A gólem ettől fogva a mester házában lakott és teljesítette annak minden parancsát. Lőw úgy tervezte meg emberét, vagy inkább, úgy „programozta”, hogy az feltétel nélkül kiszolgálja őt. Ha kellett tűzbe ment, vagy vízbe ugrott, esetleg bármikor levetette volna magát egy szakadékba is, hiszen nem volt ura a gondolatainak, és ha valami esetleg „nem tetszett neki”, akkor sem tudott visszabeszélni, mert hasonlóan a talmudbeli rabbik emberéhez, ő is képtelen volt az ilyesmikre. Egyesek szerint pont a megszólalás képességének hiánya az a tulajdonság, ami a gólemet lelketlen lénnyé teszi, hiszen ha ki tudná magát fejezni, akkor ugyanolyan lenne mint mi, csak sokkal veszélyesebb, hiszen az önálló akarat birtokában óriási testi erejével, bármilyen rosszra képes lenne. Lőw rabbi és a prágai zsidók még ezt az állapotot is megtapasztalhatták, mert a rabbi egyszer, egy pénteki ima után elfelejtette kiadni neki a szokásos parancsait. Aznap éjjel a városnegyeden rettegés lett úrrá, a gólem kitört lakhelyéről és törni-zúzni kezdett, az emberek pedig bezárkóztak házaikba, de szerencsére mielőtt nagyobb baj történt volna, Lőw a nyomába eredt, majd amikor végre a közelébe férkőzött, sikerült egyetlen szóval lecsillapítania. Más változatok szerint, a gólemnek ez a tette szintén nem volt véletlen, de nem a zsidók, hanem azok ellenségeinek szeme láttára végezte ezt a pusztítást, és persze a „felbújtó” nem volt más, mint a rabbi. Ettől kezdve, hogy ezek az illetők  megtapasztalták a gólem rettenetes erejét és elpusztíthatatlanságát, megijedtek, félni kezdtek a zsidóktól, és végül megígérték hogy nem fogják többé vádjaikkal nyugtalanítani őket. Cserébe azt kérték Lőw-től, hogy semmisítse meg szörnyű szolgáját. A rabbi hajlott az alkura, úgyhogy a történet végülis happy enddel fejeződött be. Az igazság az, hogy a legendának még számos változata  létezik, és nemcsak a zsidó, hanem a közel-kelet egyéb népeinek mondavilágában is, de mindegyik közül, a prágai a leghíresebb. Egyesek szerint lehet akár valamilyen valóság-alapja is ennek a tanulságos történetnek, amelyet aztán a népi képzeletvilág színezett ki.  Vannak azonban olyanok is, akik, azt állítják, hogy a gólem mítosza valójában örök, és minden korok és népek embere levonhatja belőle a megfelelő tanulságokat. 

 

 

 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322