„Marco és fivérei” - nevezhetnénk így is az egykori híres és gazdag utazócsaládot, köztük a három fiútestvért, akik több mint húsz esztendőt töltenek el a mongol birodalom fénykorának idején, Kína tartományaiban és Ázsia környező vidékein. Velencei kalmár létük ellenére a nagyhatalmú Kubiláj kán ügynökei, tanácsadói és mindamellett megmaradnak kereskedőknek is. Közülük Marco Polo az, aki feljegyzéseket készített útjáról, amelyek azóta is lázban tartják a kalandkereső, és a filmsorozatok iránt fogékony emberek fantáziáját. KONTEXTUS

Marco Polo talán minden idők egyik legismertebb utazója volt. Hosszú időkön keresztül egyszerűen csak nagyotmondónak, hazugnak, mesék kiagyalójának tartották. Állítólag még halálos ágyán is megpróbálták rábírni, hogy vonja vissza hihetetlen kijelentéseit, amelyeket önéletrajzában említ. Ezeket a könyv alakban összegyűjtött feljegyzéseket századok óta kiadják, hatalmas sikerrel. Nemcsak az európai olvasóközönség, hanem később, a kelet felé induló felfedezők is haszonnal forgathatták, ihletet meríthettek belőle. 1254-ben született Velencében kereskedőcsaládban, ahol férfiágon jelentősen tobzódtak már a kalandorságért felelős gének: apja Niccoló szintén megjárta Kínát, fivérei szintén messze földeket átcsatangoló gazdag kalmárok, Marco vezetői és majdan útitársai. Velük együtt jut el Örményországon és Perzsián keresztül 1275-ben a mongol birodalom akkori legfőbb nagykánjának Kubilájnak színe elé, hogy átadják a pápa levelét, azaz hivatalos kiküldetésben vesznek részt, az egyház követeként.

Az első, 1980-as években készült sorozatban (Marco Polo, 1982) még Burt Lancaster játszotta X. György pápát, a kevésbé híres, de a főszerepet karakteresen megformáló Ken Marsall a nagy utazót, és Morricone szerezte a zenét. Egybehangzó vélemények szerint ez az olasz-amerikai tízrészes kalandfilm volt a legütősebb, bár látványvilágában és persze költségvetéseiben meg sem közelíthette a későbbieket.  Az akkori sorozatkészítés bájosságára jellemző volt, hogy a nagyszámú kínai statisztériát felvonultató produkcióban, amikor a Kubiláj fiának, Csin Kin hercegnek az alakítását az amerikaiak egy japán színészre akarták bízni, a döntés érzékeny ellenállást váltott ki a helyiekben, ezért kapta meg, az egyébként kitűnő Yin Ruo Cseng ezt a szerepet.  Az elkövetkező évtizedek kissé kaptafára gyártott Marco Polo sorozataiból végül is viszonylag izgalmas, bár nem feltétlenül hű ábrázolásait kapjuk az egykori utazó leírásainak. A filmekben szerelmi szálak szövődnek, életveszélyes kalandok, kung-fu harcosok tömege szerepel, köztük olyan technikákkal, amelyeket Bruce Lee hozott be a filmvilágba és akkoriban, a valóságban még hírből sem léteztek.  Igaz viszont, hogy a kalandos megformáláshoz hasonlóan a Polo fivérek katonai tanácsadók lettek a nagykán köreiben. Marcót pedig, Kubiláj különféle felderítő utakra bocsájtotta Dél-Kína és Burma területére. A mongol birodalom vezetőrétege nem kedvelte a kínaiakat, mert bár a teljes ország a birtokukban volt, talán féltek a lázadásoktól, ezért az államügyekben sok külföldit alkalmaztak, így a fivérek bejárják Vietnamot, a Maláj-félszigetet, Szumátrát és Ceylont, valamint az államügyek mellett, sókereskedéssel is foglalkoznak.  A 2014-ben indult, efféle kalandokból is bőségesen merítő, legújabb sorozat már szinte a Trónok harcának látványvilágát idézi és bíztató számítógépes háttérgrafikái, autentikus mongol toroksámán zenéi ellenére még sok kérdőjelet vetnek fel, de azért szívesen várjuk az újabb évadokat.

Visszatérve az utazó feljegyzéseihez, amelyek valóban hihetetlennek tűnhettek az akkori itáliai városok átlagpolgárai számára. Sok különös elbeszélés mellett, a történelem folyamán először tőle kaphatunk leírást a korszak muszlim orgyilkosairól, az asszaszinokról, akiknek a titokzatos Hegyi Öreg parancsolt. Észak-Kína tartományairól megállapítja, hogy többségükben rendkívül gazdagok, fejlett civilizációval, ahol igen sok ember él. Megemlíti a számára különös hatású rizspálinkát és egy olyan fekete színű kőzetről beszél, amely lassan ég és sokáig melegít. Hosszasan foglalkozik a lakosság szokásaival, külön kiemeli a többnejűséget és a vallási furcsaságokat. Mivel a mongol Kubiláj kán vendége, részletesen elemzi az uralkodó vadászati szenvedélyeit, a környezetében élő, keresztény, sámánhitű és buddhista papok tevékenységeit, és mert mivel a nagykán igen hatalmas fejedelem, leírja róla, hogy megengedheti magának, hogy bármelyik vallás istenének tanait követheti... Ha valamilyen lakoma, fontos esemény történik az udvarban, arról is hűen beszámol: „Ezen a napon bemutatják a népnek a Nagy Kán összes elefántját, szám szerint kereken ötezret, melyeket gyönyörűen kidolgozott és értékes állat és madárrajzokkal díszített takaró borít, hátukon pedig két ragyogó ládát visznek az uralkodó edényeivel és egyéb tárgyaival, melyekre az udvarnak a Fehér Ünnepen szüksége van...” Marco Polónak általában felettébb tetszenek azok az élmények, amelyeket Ázsia távol-keleti földjén megtapasztal, félig a kívülálló utazó, félig a kereskedő szemével képes felbecsülni a látványokat. Rendkívül érdeklik a lovak, fegyverek, mindenféle hadi pompa, de talán még ezeknél is jobban a társadalmi szokások, a babonák, a vallási jelenségek. A tibetiekről például nincs túl jó véleménye. „Tebed népe egyébként bálványimádó és elvetemült fajzat: nem tartja bűnnek a rablást és a gonoszságot, és valóban ők a Föld legnagyobb haramiái... ...Akkora vérebeik vannak, mint egy szamár, ezekkel vadászni szoktak, különösképpen vad ökrökre. Még sokfajta vadászkutyájuk van, valamint kitűnő vadász és kerecsensólymaik, gyors röptűek és jól idomítottak, amelyeket itt fognak az ország területén...”           

Marco Polót utókora sokféleképpen ítélte meg, voltak, aki nagyformátumú megfigyelőnek, a kán sikeres ügyintézőjének tartották, mások, mint már említettük, hetvenkedő háryjánosnak, aki – való igaz – kétségkívül nem említett egy sort sem a kínaiak Nagy Faláról, vagy híres teázási szokásaikról. Emlékirataival nagymértékben elősegítette, hogy táguljon a középkori Európa világképe. A korszak olvasóit először felrázta és megdöbbentette, aztán kíváncsivá tette, hogy egy távoli idegen kultúra is micsoda pompát és fejlettséget volt képes elérni, különösen úgy, hogy lakóikat az addigi időkig még teljesen barbárnak vélték. Talán kicsit miatta is, az ő könyvének hatására kezdődik később a nagy földrajzi felfedezések ideje, az európai ember első térhódításának korszaka.