Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Coen kilúgozva - George Clooney: Suburbicon

A morbid, mégis tartalmas bűnfilmjeikről és egyszerre pengeéles és szórakoztató szatíráikról híres Coen fivérek forgatókönyvéből a rendezőként is több fajsúlyos darabbal büszkélkedő George Clooney rendezett nosztalgikus neonoirt Julianne Moore és Matt Damon főszereplésével. Ha azt gondoljuk, mindez túl szép, hogy igaz legyen, ördögünk van. MOZI
 
Suburbicon
írta: Joel Coen, Ethan Coen, George Clooney, Grant Heslov
rendezte: George Clooney
fényképezte: Robert Elswit
vágó: Stephen Mirrione
zene: Alexandre Desplat
producer: George Clooney, Grant Heslov, Teddy Schwarzman, David Webb
szereplők: Matt Damon, Julianne Moore, Oscar Isaac, Karimah Westbrook, Leith M. Burke, Noah Jupe, Tony Espinosa, Alex Hassell, Glenn Fleshler, Gary Basaraba
gyártó cég: Black Bear Pictures, Dark Castle Entertainment, Huahua Media, Silver Pictures, Smokehouse Pictures
forgalmazza: Cinetel
Bemutató dátuma: 2017. október 26.
 
 
FIGYELEM, AZ ÍRÁS SPOILEREKET TARTALMAZ!
 
 
A Joel és Ethan Coen alkotó- és testvérpárnak van talán a legcsodálatosabb pályája Hollywoodban: remekműveik mellett vannak ugyan kevésbé sikerült alkotásaik, de még ezekkel sem okoztak soha igazán nagy csalódást. A nem annyira értékes vagy emlékezetes Kegyetlen bánásmódban, Betörő az albérlőmben, Ave, Cézár!-ban és társaiban is van mindig valami – ha más nem, igényes szórakoztatás mindenképp.
 
A Coenek igazán maradandó, kultikussá vagy egyenesen legendássá vált művei pedig már-már tökéletesek, amiről egységességük mögött rejlő komplexitásuk gondoskodik. A debütáló Véresen egyszerűtől A halál keresztútján és a Fargón át Az ember, aki ott se voltig vezető út nemcsak súlyos bűndrámák sora, hanem egyúttal a sorsszerűséget, az élet kiszámíthatatlanságát a legtisztábban és leggonoszabbul megragadó mesterműveké.
 
Habár az utóbbi években ezeket az életigazságokat nyugtalanító neonoirok helyett már inkább szikár westernekben (Nem vénnek való vidék, A félszemű) fogalmazzák meg, senki sem tud úgy mesélni az emberi lét abszurd, mégis mindennél igazabb fordulatairól, mint ők. Munkáik akár görög sorstragédiáknak is beillenének (sőt az Ó, testvér, merre visz az utad? Odüsszeia-adaptációja konkrétan is az), így egy általuk elpottyantott forgatókönyv csakis aranyat érhet.
 
Ez utóbbira a szomorú cáfolat a Suburbicon képében érkezett meg, amelynek gyengeségei egyebek mellett épp a forgatókönyvében rejlenek (valószínűleg sejtették a fivérek is, hogy nem ez a legizmosabb munkájuk, és a rendezést inkább lepasszolták haverjuknak, George Clooney-nak). A tulajdonképpen a Fargo ötvenes évekbeli pasztellszínű kertvárosi környezetbe helyezett verziójaként működő filmben az újdonságot a gyermeki szemszög jelenti, hiszen a mű egy tíz év körüli kisfiút választ főhőséül, így vele a középpontban ismerhetjük meg a véres eseményeket.
 

Az idilli kertvárosi közegben élő család (SPOILER) megtámadása után az anya helyett a nagynénivel új életet kezdő apa története ráadásul a fatális véletlenekből összeálló coeni fekete komédia mellett okoskodó társadalmi szatíra is kíván lenni, méghozzá több szinten is, ami nem bizonyult túl szerencsés húzásnak. George Clooney ugyan rendezett már habkönnyű romantikus komédiát is (Bőrfejek), de alapvetően a politikai vagy történelmi dráma az ő műfaja, lásd a Good Night, and Good Luck, A hatalom árnyékában és a Műkincsvadászok című munkáit.
 
Ennél fogva még az is lehetséges, hogy a forgatókönyv megírásában szintén részt vállaló Clooney csempészte bele a sztoriba a rasszizmushoz kapcsolódó, nyilvánvalóan a mának szóló üzenetnek szánt vonulatot. A főhősök szomszédságában lakó fekete család ellen irányuló zaklatások végigkísérik az egész cselekményt, túlságosan didaktikus háttért festve a történéseknek.
 
Pedig a fő szatirikus szál amúgy rendben lenne, hiszen harmonikusan egészíti ki a bűnözőknél is bűnösebbé váló kisember rémmeséjét. Ahogy arra a „tiszta udvar, rendes ház” képmutatását frappánsan megragadó magyar alcím is utal, annak válhatunk itt a tanúivá, hogyan vetkőzi le magáról a pasztellszínű mázt a stréber nyárspolgár. Mindezt egyre erősebb hatású eseményeken keresztül tapasztalhatjuk meg: miközben először csak az újdonsült élettársát a pincébe bújva pingpongütővel fenekelő családfő képe sokkolja a főhős kisfiúval együtt a nézőt, addig a végén egészen a (sorozat)gyilkosságig jutunk.
 
Ha már az alkotóknak nem sikerült emellé beemelniük a korábban a Coenék által mindig nagyszerűen eltalált lét elviselhetetlen súlyosságát, de a Suburbicon végig megmaradna ennek az egyszerű kis fekete komédiának, még válhatott volna belőle egyszer használatos „Fargócska”. A lét súlya helyett a társadalmi mondanivaló súlyával nyakon öntött alkotás a Coen testvérek csodatevő stílusa nélkül viszont olyan lett, mint a címbeli kertváros: első ránézésre csodásnak tűnik, ám valójában kiábrándító.
 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322