Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Nyugalom, nőnemben - Blandine Lenoir: Ötven tavasz

Az Ötven tavasz a francia beszélgetős művészfilmek rohmeri, resnais-i hagyományát amerikai romkom-dramaturgiával teszi naprakésszé, ábrázolásmódját, párbeszédeit pedig a skandináv filmek védjegyévé vált humorral elegy hétköznapiság jellemzi. Tabuk nélkül, érzékletes alapossággal mutatja meg a változó kornak a női szervezetre rótt fizikai és lelki megterhelés-sorozatát, de bölcsen elkerüli az Elvált nők klubja-stílusú túltekert hormonpartizást. MOZI
 
Ötven tavasz
(Aurore)
feliratos, francia romantikus film, 89 perc, 2017
rendezte: Blandine Lenoir
írta: Blandine Lenoir, Jean-Luc Gaget
fényképezte: Pierre Milon
zene: Bertrand Belin
vágó: Stéphanie Araud
producer: Fabrice Goldstein, Antoine Rein
szereplők: Agnés Jaoui, Pascale Arbillot, Thibault de Montalembert, Sarah Suco
forgalmazza: Cirko Film
bemutató dátuma: 2017. augusztus 3.

Eredeti címe, a karakter beszélő neve, Aurore (Hajnal) a kezdetektől reménnyel kecseget. Blandine Lenoir író-rendező szép gesztussal a két éve alkotóereje teljében elhunyt Sólveig Anspach (Fel a fejjel!, 1999, kritikánk) emlékének ajánlotta második játékfilmjét. Lenoirt Magyarországon leginkább Gaspar Noé (Visszafordíthatatlan, 2002) korai filmjei (Lóhús, 1991, Egy mindenki ellen, 1998) forgatókönyvíró-szereplőjeként ismerhetjük. Első egészestés játékfilmje, a Zouzou (2014) a nővé érés biológiai kezdeteiről, a menstruációról és az első együttlétről ugyanolyan nyíltsággal - bár talán bőbeszédűbben a kelleténél - szólt, mint arról, lehetséges-e a nők számára állva pisilni. (Lehetséges.)

Az enyhe kifejezés, hogy az életközepi válság minden vetülete érinti az ötven éves Aurore-t (Agnès Jaoui). A férjével, Nanarral (Philippe Rebbot) időtlen idők óta különmentek, a férfi új kapcsolatában két kislány is született, bár még nem váltak el. Az étterem, ahol dolgozik, új vezetést kap, egyedül őt tartják meg a régi gárdából. Kétes értékű megbecsülés: három új kolléganőjével divatosan hangzó angol keresztnevekre kéne hallgatniuk. Aurore-nak életkora miatt hálásnak kéne lennie, ám, micsoda véletlen, nem jön be neki sem a Sam(antha) név, sem a pattogó, lekezelő új menedzser. Nyilván okosabb volna kibekkelnie, de az önérzete nem engedi. A következményeket, álláskeresése buktatóit nem csak hogy emelt fővel viseli, de még humort is képes csempészni a munkaerőpiaci öneladás alapjait az eleminél némileg alacsonyabb szinten oktató felkészítés etapjaiba. A baj persze sosem jár egyedül. Nagyobbik lánya bejelenti: babát vár, a kisebbik pedig Portugáliába megy a barátjával. S a hőhullámok, az elviselhetetlen hőhullámok egyáltalán nem könnyítik meg a hirtelen, minden oldalról rászakadó átállást. Aurore számára a dolgok természetes menetét követve egyre világosabbá válik: az új egyensúly nem elérhetetlen. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy feltűnik a színen a több mint harminc éve nem látott első szerelme, a nagyon sármos Totoche (Thibault de Montalembert) is…

Lehet-e újrakezdeni? Aurore Tabort, született Plou

Az Ötven tavasz azon francia filmek közé tartozik, amelyek az amerikai fősodor-filmekből – a gengszerfilmektől a romkomokig - merített dramaturgiai sémákat alkalmazva vezetik a karaktereket. Az 1980-90-es évek óta a francia közönségfilmek tekintélyes része készül úgy, hogy kimondva- kimondatlanul feladatának tartja a hazai közönség megtartását. A  Taxi-sorozat a mainstream-véglet, a másik a közelmúltban elhunyt Pascal Chaumeil pályafutása. A legfranciásabb művészfilm-hagyományok oldása, közönségbarát elemekkel -  elsősorban a skandináv filmekből ismert, a hétköznapi élet buktatóit humorral kezelő – bővítése jó recept közönségcsalogatásra, gondoljunk csak az Életrevalók (2011, Olivier Nakache, Eric Toledano) világsikerére. Második játékfilmjében Blandine Lenoir is ezt a vonalat követi.

Franciaországban a nőket érintő témák a közbeszéd szerves részei, s szűkebb pátriánkkal ellentétben a legkevésbé sem szitokszó a feminizmus. A napjainkban elhunyt, ikonikus színésznő, Jeanne Moreau, illetve Brigitte Bardot, vagy közelebbi elődként Catherine Deneuve országában a nőiségüket a lehető legtermészetesebben megélni kívánó nagy színésznők fiatalabb rokona az Ötven tavasz főszerepében beérett Agnès Jaoui. Az ő Aurore-ja nem „szaval” nagy értékekről, nem mond közhelyeket, és nem sarkall pozitív életszemléletre - a karaktere vonásain átsütő fanyar lénye sem tenné lehetővé az amerikai sikerpropagandát. „Csak” éppen megtalálja az új egyensúlyt, „csak” éppen lassan, a maga elnehezedőfélben lévő, gömbölyded formáival szépen megmutatja, hogy az élet jó lehet ötvenen túl is. További remény, hogy új munkahelyén, az idősotthonban a belevaló, dögös, koros, de nem vén macák (mert azok!) azt demonstrálják, hogy később sem kötelező bezárni a világra nyitott kaput, ellenkezőleg.

Lenoir a Zouzou kapcsán egy interjúban osztotta meg, mit jelentenek számára a feminista értékek. „Nagyon érdekelnek a nemek közötti egyenlőség és a szabad cselekvés kérdései. Annak a folyamatnak során, ahogyan rendező (a franciában a szónak van nőneme is, BR) és anya lettem, egyszersmind feminista is vált belőlem.” Jaoui is feministának tartja magát: „Teljes mértékben feminista vagyok, de inkább abban az értelemben, hogy jobban megismerjük egymást. A férfiak éppen annyit nyernek a feminizmus révén, mint a nők. Egyáltalán nem vallom azt a fajta feminizmust, amelyik kizárja a férfit, vagy mindenért őt teszi felelőssé. Nem támogatom vagy viselem el a dominancia semelyik válfaját sem, s ez nem a férfiasság elvetése. Azt gondolom, hogy ezek olyan klisék, amelyek újabb gondolati bezártságot eredményeznek.”

A film franciaországi sikeréhez hozzájárul az is, hogy a sztárjaikat gyöngéden szerető francia nézők az Ötven tavaszba feltehetően belelátják Agnès Jaoui és Jean-Pierre Bacri házasságának történetét is. A rendező-forgatókönyvíró páros 2012-ben, 25 év után történt szétválását, egymást becsülő további munkakapcsolatát szimpátiával követik. A casting is támogatni látszik ezt a fajta nézői igényt, az exférjet, Nanart játszó Philippe Rebbot fizikailag is emlékeztet Bacrira. S hogy miért annyira népszerűek, arra csak egyetlen apró példa. A nálunk is bemutatott Ízlés dolga (2000) című filmjük - amelyet négy Césarral, köztük a legjobb filmnek járóval jutalmaztak – Edith Piaf Nem bánok semmit sem című, világszerte ismert sanzonjával zárul. Egyfelől de jó a franciáknak, hogy volt Edith Piafjuk, s ő úgy elénekelte azt a dalt. Másfelől Jaoui-éknak hibátlan a stílusérzékük: a sanzont szöveg nélkül, fúvósokra hangszerelve halljuk. Nincs kitartott magas hangú filmzene, nincs filmvégi hatásvadászat ezerrel, nem, ez szemérmes állásfoglalás, ami még dramaturgiailag is indokolt: az egyik karakter fuvolázni tanult otthon, egyedül, s most zenekarban látjuk viszont. A francia filmekben szabad bénázni, szabad szembenézni a bénázással, s nem kötelező semmit megbánni.

A forgalmazó Cirko Filmnek szívből kívánjuk, hogy legalább olyan jól teljesítsen nálunk is ez a kiváló film, mint francia nyelvterületen, ahol forgalmazása egy adott pontján egyebek mellett a Nyomd, Bébi, nyomd-ot is megelőzte .

 

Címkék

Ősz Gábor, DVD bemutató, Amrita Sher-Gil, Retro noir, Filmrendező, cikk, Vígjáték, LuMu, Titanic, Tomit., Forgalmazói filmnapok, MaNDA DVD, Bill Condon, Történelmi magánügyek, Tábor, KAFF 2017, magyar sorozat, Artmozik éjszakája, Tóth Barna, Tudományos filmek, Beatles, rassz, Anilogue 2016, Örökmozgó, western, új magyar film, Készülő film, Röhrig Géza, filmtörvény módosítás, babona, alkotó, Verzió, Greengrass, Tárlat, Jéger, 60-as évek, Amszterdam, thriller, Boyle, Carrie Fisher, Transz, finn filmnapok, sorozat, Ukrán film, Cseh Tamás, Kultfilmek, Dyga Zsombor, vámpír, jelölés, , Horror, Inkubátor, Kvíz, Cassell, fantasy, HBO, Netflix, Török Ferenc, Televízió, Cigánygyilkosságok, doku, Észt filmhét, Cseh filmek, Filmnapok, Aranyglóbusz, Filmtörténet, Mark Ruffalo, Herczeg Attila, Felújított filmek, francia film, Magyar Kultúra Napja, Cinefest 2016, Hajdu Szabolcs, Oscar-jelölt, Love story, Uránia, Művészetek Völgye, Sára Sándor, Kincsem, Titanic Filmfesztivál, Kaszkadőr, monográfia, Gólem, Akadálymentesen, animáció, Pixar, buli, Jelenidő, Maya Forbes, expresszionizmus, Kino, halálhír, farkasember, Titanic 2017, Visszanéző, forgatókönyv, Antal Nimród, filmkritika, háborús film, Csányi Sándor, Wegerer, diplomafilmek, Jeff Nichols, Filmalap, Bertolucci, Filmhét, báb, Almodóvar, 2. Magyar Filmhét, Magyar film fesztiválszereplés, Filmalap-Filmarchívum, Anilogue, Díjak, Tinédzser, krimi, Cannes, Sopsits, vizsgafilm, producer, The Affair, Szépművészeti, Diplomamunka, Valentino, Oscar, Gauder, olasz film, szörnyek, Nyár, Jancsó, Elek Dóra, HBO GO, Fliegauf, Berlinale, dán, építészet, zene, Guinness, Dokumentumfilm, Jeles, Tiszta szívvel, Interjú, Wajda, ELTE, Aranyélet 2., német film, A hetedik Star Wars film, disztópia, Kormákur, popzene, Magyar Nemzeti Galéria, 1920, bagoly, Szolnok,