Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Lepedők, csalók, fegyverek – Todd Phillips: Haverok fegyverben

Todd Phillips a hollywoodi vígjátékipar ízlését hosszú évekre kisiklató Másnaposok után egy komolyabb filmet tett le az asztalra. MOZI
 
Haverok fegyverben
/War Dogs/
rendezte: Todd Phillips
írta: Todd Phillips, Stephen Chin, Jason Smilovic
fényképezte: Lawrence Sher
vágó: Jeff Groth  
zene: Cliff Martinez
producer: Bradley Cooper, Mark Gordon, Todd Phillips
szereplők: Jonah Hill, Miles Teller, Ana de Armas, Barry Livingston, Shaun Toub,JB Blanc
forgalmazza: InterCom
bemutató dátuma: 2016. augusztus 18.

Phillips rendezésének nagy erénye, hogy nem rontja el a történetet. A Haverok fegyverben olyan sztori, ami csak egyszer jön szembe egy rendező életében; olyan „igaz történet”, amin nem kell semmit alakítani, mert annyira abszurd, hogy bármiféle hozzáadott érték nélkül is sokat mond, ha élvezetes stílusban, gördülékenyen mesélik el.

Phillips pont ezt teszi, és hagyja, hogy a nézőt beszippantsa az amerikai fegyvernepperek őrült története. Efraim és David huszonéves fiatalok, akik Miamiban tengetik az életüket. David ráun arra, hogy gazdag fehér férfiakat masszíroz, és pénzét a lepedőbizniszbe fektetve luxusminőségű lepedőket próbál rásózni idősotthonokra. Efraimnak már jobb a szimata: ő a családi örökséget folytatva fegyverekkel kereskedik. 2005-öt írunk, tetőpontjára hág az iraki háború, a fegyverkereskedés pedig jó üzletnek bizonyul. Még úgy is, hogy a fiatalok egy internetkapcsolattal, két mobiltelefonnal és egy halom fűvel irányítják az üzletet Miamiból.

Korábban kizárólag a Dick Cheney alelnökhöz közel álló multicégek nyerték el a katonai közbeszerzéseket, ezért a kongresszus kötelezte a kormányt, hogy kis(ebb) cégek számára is lehetőséget biztosítsanak a pályázatokon. Erre csap le Efraim és David, akik nemsokára megnyerik az egyik legnagyobb, 300 millió dolláros beruházást, amelynek keretében több millió AK-47-es töltényt kéne leszállítaniuk Afganisztánba. Ha az amerikai vezetés alaposan átvilágítaná a cégüket, rögtön kiderülne, hogy nem egyszerűen elbizakodott hipszter fiatalok, hanem garantált idióták vezetik a céget, akiknek se a közel-keleti helyzetről, se a fegyverkereskedelemről nincs fogalmuk. De mivel a Védelmi Minisztériumban az a fő szempont, hogy minél olcsóbban és gyorsabban jussanak fegyverekhez, és még a 2008-as elnökválasztás előtt döntésre vigyék a háborút, a két miami füves is labdába rúghat. A háború üzlet, és Efraimék ajánlata túl jó ahhoz, hogy a hadsereg ne csapjon le rá.

Phillips jó ütemben meséli a sztorit, és bár tartja magát a klasszikus, hárometapos forgatókönyv-szerkezethez, az átlagnál több, kisebb állomást iktat be, amitől nagy ívűnek tűnik a sztori. A Másnaposok-filmekkel szemben nem az infantilis humort, hanem a karakterek infantilizmusát hangsúlyozza, és nem annyira jó bulinak ábrázolja a háborút, mint inkább annak abszurditásával viccelődik, hogy ez a két alak egyáltalán ilyen helyzetbe kerülhet.

Phillips bár elvenni sem, hozzáadni sem tud a történethez. Stílusát Scorsesétől, a Nagymenőkből és a nemrég meglepetéssikert arató Wall Street farkasából kölcsönzi, Daviddel narráltatja a sztorit, a képet sokszor kimerevíti, és laza rock and rollos soundtracket pakol alá. De Phillips nem Scorsese, stílusa így nemcsak utánérzés, hanem erőltetett is: a dalválogatás – Fortunate Sontól Wish You Were Here-ig – elkoptatott, az E/1-es elbeszélőtechnika pedig torzít, és olyan színben tünteti fel Davidet, mintha ő lenne a némileg erkölcsösebb jófiú. Pedig a Miles Teller – a Whiplash jazzdobosa – által megformált David sótlan, semmilyen figura: tulajdonságok nélküli ember. Csakúgy, mint Efraim, de Efraim valódi arcát tényleg nem látjuk, mert mindig olyannak mutatja magát, amilyennek a másik fél látni akarja. Hol buzgón vallásos zsidó vállalkozó, hol rossz anyagi helyzetű katolikus családapa, máskor meg az a jó barát és megbízható partner, akire az apává váló Davidnek szüksége van.

Ahogy a Wall Street farkasa, úgy a Haverok fegyverben is arról mesél, milyen könnyen csábít el a látszat. Efraimék a hadsereg vezetőit és a hivatásos fegyverneppereket is átejtik a magabiztos szerepjátékukkal, pedig nem tudják pontosan, mit csinálnak. Mint Jordan Belfort, úgy Efraim is – feltehetőleg – pszichopata, mellette pedig tehetséges színész, aki nem megtestesíti, hanem eljátssza a profit. Míg a klasszikus amerikai hős azért mutatkozik magabiztosnak, mert a megérzése megsúgja, mit kell tennie (és hova kell lőnie), Efraim azért, mert idióta, és úgy gondolja, valahogy úgyis kikeveredik a bajból, ha közben eljátssza a magabiztos nagymenőt. Tipikus 21. századi antihős: tudatlan, felszínes csaló, aki csak a pénzre hajt, és erkölcsi érzéket két élet alatt sem tudna növeszteni.

Ironikus, hogy épp ez a kaméleon a Haverok fegyverben legjobban kidolgozott karaktere. Efraimot, aki a kokainért, a kurvákért és A sebhelyesarcúért rajong, elbűvölő parasztként játssza Jonah Hill, akiből egy-egy pillanatra előbújik a magányos, sértett kisgyerek, akire mindenki pikkelt a suliban, és ezért nap mint nap bosszút akar állni a világon. Vagy épp a barátján. Vékony, hisztérikus nevetése is előbb tűnik viccesnek, és csak azután ijesztőnek, mert jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel az emberrel. Vele szemben David sablonkarakter, sablonfeleséggel, akit férje függelékeként és morális iránytűjeként szerepeltet a film. Eleinte David is, Iz is elítéli a háborút, de Phillips leegyszerűsítve, csupán David hazudozásain keresztül tárgyalja, milyen éket ver kapcsolatukba a fegyverkereskedőnek álló fiú pálfordulása.

A rendezőt nem érdekli semmi más, csak hogy az eredetihez olyan közel maradva mesélje el a történetet, amennyire ez Hollywoodban lehetséges. Phillips esetében ez azt jelenti, hogy haverfilmet forgat, amely a direktor korábbi munkáihoz hasonlóan, de azoknál cinikusabban beszél a mindenen felül álló férfibarátságról. Hogy egy nála érettebb, okosabb rendező a barátságon túl a háborúról és a Bush-kormányról, az amerikai álomról és az erkölcsről is gondolt volna valamit? Kétségtelen. De a kapitalista háborúzás abszurditása így is átsüt a nem eléggé szatirikus, de azért keserűen szórakoztató anyagon – és végül is ez a lényeg.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322