Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

A ti kis falutok - Kormos Anett, Kapitány Iván: A mi kis falunk

Az alapanyagban rejlő lehetőségek ellenére az RTL Klub legújabb saját gyártású sorozata kínosan elnagyolt, mű, és epizódonként minimum kétszer hosszabb, mint kellene. MONITOR
 
A mi kis falunk
magyar filmsorozat, 2017
rendezte: Kapitány Iván
forgatókönyv: Kormos Anett, Kapitány Iván
fényképezte: B. Marton Frigyes
szereplők: Csuja Imre, Lovas Rozi, Lengyel Tamás, Bánki Gergely, Schmied Zoltán, Reviczky Gábor, Szabó Győző, Bata Éva, Udvaros Dorottya,  Kerekes József, Debreczeny Csaba, Molnár Áron, Ripli Zsuzsa, Zsurzs Kati, Almási Sándor, Cserna Antal, Slavko Sobin, Tímár Éva

Angyalbőrben, Öregberény, Frici, a vállalkozó szellem. Első generáció és Rendőrsztori. Éretlenek, Família Kft., Kisváros és Űrgammák. Casino, Egy rém rendes család Budapesten, Fapad, Hacktion, Csak színház és más semmi, Egynyári kaland. Tűzvonalban, Társas játék, Terápia, Válótársak és Aranyélet. Hosszú és rögös, nézhetetlen, bájos, együgyű, guilty pleasure, röhejes és kifejezetten kínos darabokkal, olcsó ripacskodással és arcba vágó bumerángként ható termékelhelyezésekkel kirakott út vezetett a már minőségi, élvezhető hazai gyártású heti tévésorozatokig. Volt, hogy a pénz hibádzott (hol kevés, hol pedig túlontúl sok is volt…), máskor az ötlet, előfordult, hogy a színészek (mondjuk, sokszor sokkal inkább csak szereplők) nem voltak jók, többször a koncepció, a sztori, még többször a forgatókönyv nem stimmelt, de a legtöbb gond egyértelműen a szakértelem, a rutin és a gyakorlat hiányából fakadt. Nem véletlen, hogy az újkori, már nemcsak a nézettség-, de a minőség és menőség tekintetében is jól teljesítő szériák közös nevezője az adaptáció. A Társas játék és a Terápia izraeli, az Aranyélet finn, a Válótársak holland, A mi kis falunk pedig szlovák eredetin alapszik. Nincs is ezzel semmi baj, egy meglévő, jól kifaragott formátum még a saját gyártásoknál is praktikus, sőt, a tanulási folyamat első felében szinte szükségszerű. A licenc mellé a formán, a sztorin és a karaktereken túl ugyanis jár szerelési útmutató. Ezt ismerte fel anno nagyon helyesen előbb az HBO, majd idővel az RTL Klub, illetve a ContentLAB Factory (A mi kis falunk fejlesztő-gyártócége) is. A hasonulás minden esetben eltérő. A Társas játék első évada, a Válótársak és A mi kis falunk például szorosan követik az eredetit, de a Terápia első évadánál az egyik szálat már teljesen át kellett alakítani a magyarországi viszonyokra, az Aranyélet első etapja pedig az első részt, majd néhány későbbi jelenetet nem számítva tulajdonképpen teljesen saját fejlesztés.

A mi kis falunk egyik különlegessége, hogy nem egy tévécsatorna hazai adaptációja és saját gyártása, hanem egy független fejlesztőcég terméke. Megtalálta, megvette, hazahozta, legyártotta (a pilotot), házalt vele, s végül eladta. Idehaza ismeretlen volt a módszertan, de amúgy nem szokatlan, és korántsem ördögtől való, hiszen jó esetben a fejlesztés és a versenyhelyzet kifejezetten a termék előnyőre válik. A gond itt sem ezzel van. A mi kis falunk ki van találva, össze van rakva, passzol a „díszlet”, jó a csapat, megvan az anyagi háttér, stimmel az arculat, volt pénz, paripa, fegyver, tehát papíron működnie kéne. Csakhogy hiányzik a kémia. A Kapitány Iván (Üvegtigris, Kútfejek, Limonádé) rendezte, és általa, valamint Kormos Anett által (át)írt sorozat egyetlen, de annál nagyobb hibája, hogy egyáltalán nem vicces. Márpedig egy komédiánál ez nem túl szerencsés, ugye. Pedig papíron tényleg minden ott van, ami kell. A nagyvilágtól elzárt festői kisfalu, hol össze-, hol széttartó közösség, haszonleső polgármester, mindenlébenkanál kultúrmindenes, gyűrűjét csókolgató piperkőc fociedző, együgyű közmunkások, jóképű pap, nagyképű kocsmárosnő, képtelenül hülye biciklis rendőr, embereket kezelő lódoktor és a többi, és a többi… Elvben minden adott egy jó kis közép-kelet-európai, saját magunkon sírvaröhögős, helyenként abszurd, máskor önironikus vígjátékhoz – de a végeredmény inkább csak siralmas. Hiába vannak itt egyébként sokszor bizonyított- (Udvaros Dorottya, Csuja Imre, Reviczky Gábor, Kerekes József, Schmied Zoltán, Szabó Győző, Lengyel Tamás) és tehetséges fiatal színészek (Bata Éva, Lovas Rozi, Molnár Áron) is, ha sablonosak, kitalálatlanak és szerethetetlenek a karakterek, az egész mit sem ér. Arról nem is beszélve, hogy a legfeljebb csak papíron működő poénokat (?), különösen ilyen, minden stílusérzéket mellőző színészvezetés mellett még ők sem tudják élettel, humorral, lélekkel megtölteni. Érthetetlen. 

Mert a projekt legfőbb menedzsere (rendezője, társírója és -producere) az a Kapitány Iván, aki amellett, hogy a reklámoktól a televízión át a moziig minden fronton bizonyított már, nem mellesleg A mi kis falunkhoz sok tekintetben hasonló, bődületesen népszerű, és többé-kevésbé működő Üvegtigris-franchise egyik fő alkotója. Ami azért is fontos, mert itt épp az lehetett az egyik cél, hogy összehozzanak egy afféle Budapesttől még távolabb eső, de legalább heti Üvegtigris-féleséget.  Mert a társíró, Kormos Anett egy amúgy kifejezetten jó tollú stand-up humorista (noha, amint azt a Dumatúra és a Dumapárbaj című filmek vagy épp Litkay Gergely vonatkozó munkássága mutatja, a hazai stand-up comedy nem feltétlenül kompatibilis a fikciós sorozatok és filmek világával). Mert ha nekünk nem is voltak olyan komoly hagyományaink a falusi vígjátékok terén, mint a hrabali-menzeli Csehszlovákiának, azért nem mondhatjuk, hogy a műfaj ismeretlen terep. Működött már nagyjátékfilmen korábban (Indul a bakterház, Legényanya) és a közelmúltban (Mázli, Üvegtigris 1-3., Brazilok) is, bevált a rádiókabaré fénykorában, ráadásul remekül működik akár még stand-up keretek között is (Bödőcs Tibor és Búcsúszentlászló, csak hogy a legevidensebbet rögzítsük). Mert egy ilyen kis országban, ahol a lakosság jelentős része nem csak könyvekből ismeri a vidéki életet, bőven lenne patron ennek szórakoztató (és nem ilyen botrányosan egyszerű, sokszor már sértően lealacsonyító) ábrázolására. Mert koncentráltabb történetvezetéssel (most van itt minden, mint a búcsúban, egy rész sztorijából 3-4 epizód is kitelne) és a gegek rendes felépítésével, hagyományos – lényegesen rövidebb – sitcomos szintidő mellett egyértelműen sokkal több lehetett volna ebben. Mert ez nem egy tévéműsor, amivel mindenáron meg kell(ett) előzni a konkurenciát, bőven volt idő az előkészítésre, a kidolgozásra és a tesztelésre is.

Mert, hacsak fele olyan jó lenne a poénok minősége, mint a sorozat főcíme, már nagyjából rendben lennénk. Tényleg. Így viszont hiába a hatalmas nézettség és az emellé kötelezően járó második évados berendelés, az elsőkörös gegek, a legalapvetőbb fizikai és altesti humorra szorítkozás és a többnyire fájó ripacskodás révén A mi kis falunk sokkal inkább a Sas Kabaré, a Szeszélyes évszakok és a Gálvölgyi Show legsötétebb korszakait és romlott, avas humorbonbonjait idézi, mintsem Jirí Menzel címben idézett klasszikusának báját, vagy akár csak a már említett hazai játékfilmes vonatkozásokat. Kár érte, nagyon, mert az elmúlt évek hazai fejlesztései nyomán sikerült végre-valahára hozzászoktatni a nézőket a kívül-belül egyre minőségibb magyar sorozatokhoz és ez a – hazánkban ráadásul kiemelten népszerű műfajú és ezúttal kivételesen jól promózott – széria lehetett volna az újabb lépcsőfok a Társas játék, a Terápia, a Válótársak és az Aranyélet által megkezdett, eddig fokozatosan felfelé vezető úton.

Címkék

Észt filmhét, Bertolucci, Tudományos filmek, forgatókönyv, Magyar film fesztiválszereplés, Kincsem, Diplomamunka, Cseh filmek, sorozat, Kormákur, Visszanéző, Anilogue 2016, francia film, HBO GO, Amrita Sher-Gil, Herczeg Attila, Díjak, HBO, Titanic 2017, Greengrass, filmkritika, jelölés, farkasember, Aranyélet 2., fantasy, popzene, Tábor, Jeff Nichols, Cseh Tamás, Felújított filmek, Uránia, diplomafilmek, bagoly, Televízió, építészet, A hetedik Star Wars film, Titanic, Almodóvar, Forgalmazói filmnapok, Boyle, magyar sorozat, Gauder, Magyar Kultúra Napja, babona, vizsgafilm, német film, filmtörvény módosítás, Kaszkadőr, Röhrig Géza, Ősz Gábor, western, Valentino, , alkotó, Horror, Beatles, ELTE, Tiszta szívvel, Love story, Kvíz, Antal Nimród, olasz film, Jancsó, cikk, Transz, doku, The Affair, Filmalap, Verzió, rassz, vámpír, halálhír, Cannes, Filmrendező, Titanic Filmfesztivál, Jeles, Pixar, Tomit., animáció, krimi, Ukrán film, Tárlat, Sára Sándor, Guinness, Kultfilmek, Wegerer, Filmalap-Filmarchívum, Inkubátor, zene, Csányi Sándor, Cassell, háborús film, Elek Dóra, 2. Magyar Filmhét, thriller, Artmozik éjszakája, Interjú, Aranyglóbusz, Művészetek Völgye, KAFF 2017, MaNDA DVD, expresszionizmus, Retro noir, producer, Wajda, Sopsits, buli, Oscar-jelölt, Magyar Nemzeti Galéria, Kino, Akadálymentesen, báb, 60-as évek, monográfia, Tinédzser, Filmhét, finn filmnapok, Cinefest 2016, Gólem, Carrie Fisher, Nyár, dán, LuMu, disztópia, Cigánygyilkosságok, új magyar film, Jéger, szörnyek, Bill Condon, Anilogue, DVD bemutató, 1920, Szolnok, Szépművészeti, Vígjáték, Maya Forbes, Mark Ruffalo, Fliegauf, Örökmozgó, Netflix, Oscar, Berlinale, Tóth Barna, Jelenidő, Filmnapok, Történelmi magánügyek, Török Ferenc, Dyga Zsombor, Filmtörténet, Dokumentumfilm, Hajdu Szabolcs, Készülő film, Amszterdam,