Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Egy hatás alatt álló férfi – Maya Forbes: Életünk apuval

A két szupersztár, Mark Ruffalo és Zoe Saldana olyan blockbusterek után, mint a Bosszúállók, az Avatar, a Star Trek vagy A galaxis őrzői, ezúttal független filmben szerepelnek – és hoznak létre valami csodálatosat. MONITOR
 
Életünk apuval
(Infinitely Polar Bear)
írta: Maya Forbes
rendezte: Maya Forbes
fényképezte: Bobby Bukowski
vágó: Michael R. Miller
zene: Theodore Shapiro
producer: Sam Bisbee, Bingo Gubelmann, Benji Kohn, Galt Niederhoffer, Wallace Wolodarsky
szereplők: Mark Ruffalo, Zoe Saldana, Imogene Wolodarsky, Ashley Aufderheide, Muriel Gould, Beth Dixon, Keir Dullea, Nekhebet Kum Juch, Manoah Angelo
gyártó cég: Paper Street Films, Bad Robot, KGB Media, Park Pictures
forgalmazza: Gamma Home Entertainment
DVD-bemutató dátuma: 2016. szeptember 9.
 
Az Életünk apuval annak a Maya Forbesnak a rendezői bemutatkozása, akit A meztelen dobos vagy a Szörnyek az űrlények ellen című fősodorbeli alkotások forgatókönyvírójaként ismerhetünk – direktori debütálása azonban nem is állhatna távolabb ezektől a harsány komédiáktól.
 
Forbes 2014-es műve egy család története a hetvenes évekből: egy fiatal nőt és férjét, illetve 9 és 12 év körüli lányaikat ismerhetjük meg, akik boldogságának egyedül a bipoláris apa mániás depressziója áll az útjában.
 
Egy látványos idegösszeroppanást követően Cam – gyógykezelése idejére – elkerül a család közeléből, ám amikor felesége, Maggie egy visszautasíthatatlan ajánlatot kap (egy igen neves, de távoli egyetemen tanulhat, így hosszú távon sokat tehet egy jobb állás elnyeréséért és siralmas anyagi helyzetük felvirágoztatásáért), újra szükség lesz rá apaként.
 
Témáját és dokumentarista stílusát tekintve (az alkotók időnként mintha 8mm-es házivideókat kevernének a felvételek közé) az Életünk apuval erősen megidézi az Egy hatás alatt álló nő című Cassavetes-alkotást, ám attól eltérően egy cseppet sem nyomasztóan, inkább kifejezetten játékosan jeleníti meg a mentális problémával küzdő férfi és családja életét.
 
Cam betegsége ugyanis a gyerekek szűrőjén keresztül jelenik meg, akik nem is értik pontosan, mi baja az apjuknak: a bipolárisból is csak annyit tudnak megjegyezni, hogy ’polar’ – így lesz számukra az orvosi kifejezésből az eredeti címben szereplő ’polar bear’, azaz jegesmedve.
 
Ez a témával éles ellentétben álló könnyedség és játékosság az egész filmre jellemző, de egyáltalán nem válik a hátrányára, nem lesz tőle komolytalan vagy kevésbé hiteles és megalapozott. Sőt, éppen ellenkezőleg, hiszen így egy zseniális társadalomkritikával élve az alkotó a gyerekek szűrőjén át tulajdonképpen a teljes társadalom mentális betegségben szenvedőkhöz fűződő viszonyát fogalmazza meg: a legtöbb ember ugyanis épp annyira nem érti meg és fogadja el a mániás depressziósokat, a kedélybetegeket, a skizofréneket és más, „megfoghatatlan” kórban szenvedőket, mint Cam lányai. Hozzájuk hasonlóan csak annyit látnak az egészből, hogy a férfi folyamatosan lehetetlenül viselkedik, és mindig hülyét csinál saját magából és belőlük is, így az emberek furcsán néznek rá, és ha tehetik, inkább elkerülik a vele való érintkezést.
 
És hiába játszódik a film a hetvenes években, ez a hozzáállás sajnos azóta sem változott, így az Életünk apuval a retró ruhákat leszámítva egy cseppet sem nosztalgikus, hanem fájdalmasan aktuális. Ez a fura anakronizmus, a kortárs problémákat a múltba nézve feltáró gesztus pedig több más elemében is jellemző a műre, így létrejön a jelenkori múltidézés paradoxona. Ha jobban belegondolunk, egészen megrázó élmény, hogy a tárgyi környezetet és a modern elektronikus kütyük hiányát leszámítva ennek a cirka negyven évvel ezelőtt játszódó alkotásnak a cselekménye történhetne akár napjainkban is, semmit sem kellene változtatni rajta, hiszen ha bizonyos dolgokat tekintve azóta nagyot fordult is a világ, más jelenségekben semmiféle fejlődés nem figyelhető meg.
 
A mentális betegekhez való viszonyuláson kívül ilyen például a nők helyzete is. Maggie-t a filmben a tágabb család részéről el nem fogadás és megvetés sújtja, amiért férjétől és gyermekeitől távol tanul, majd vállal munkát, és hogy – ha átmenetileg is – az apára hagyja a gyereknevelés és a háztartásvezetés gondját.
 
Ugyanilyen örökzöld, idő- és országhatárokon átívelő tünet, hogy a nő egy állásinterjún ajánlásaival és iskoláival először lenyűgözi a munkát kínáló férfiakat, majd amikor kiderül, hogy kétgyerekes anya, hiába bizonygatja, hogy így is száz százalékig helyt tudna állni, megköszönik neki a jelentkezést, és rövid úton búcsút vesznek tőle.
 
De az Életünk apuval című filmnek a valóságra gyanúsan emlékeztető világában a diszkrimináció nem csak a nőket, a gyerekeket is ugyanolyan húsba vágóan érinti. Cam és Maggie kislányai, Amelia és Faith hihetetlenül okos és tehetséges gyerekek, szüleik szegénysége okán mégsem részesülhetnek megfelelő oktatásban. Mivel a szülők pénztelensége miatt rossz környéken laknak, nem járhatnak a jobb környéken működő jobb iskolába, a még nívósabb oktatásért pedig fizetniük kéne, amit persze nem tudnak – a szegregáló iskolarendszer így pont azokat (a szegényeket) zárja el a minőségi oktatástól, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, tehát aki szegény, az szegény is marad. (Ismerős?)
 
Ha mindebből úgy is tűnik, Maya Forbes filmje ezzel együtt sem válik didaktikus társadalmi vitairattá. Könnyedsége és természetessége mellett ez elsősorban a színészeknek köszönhető: Ruffalo és Saldana arcuk egy-egy rezdülésével is csodálatosan utalnak egy egész élet tragédiájára – a színészi játék visszafogottsága pedig azért is stimmel olyan nagyon, mert az általuk megformált hősöknek is vissza kell fogniuk magukat a gyerekek miatt. Emiatt történik, hogy bár Cam szinte végig szórakozik és bohóckodik, kristálytisztán érzékelhetően szenved és boldogtalan. S hogy ebből a szenvedésből és boldogtalanságból végül mégis valami szívderítő és lélekmelengető jön ki, azért a színészi bravúr mellett elsősorban az alkotók árnyalt valóságfelfogását és -ábrázolását éltessük.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322