Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Csaj még nem volt ilyen hatással - Luc Besson: Lucy

A Nikita, a Léon, a profi, Az ötödik elem, a Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz, az Adèle és a múmiák rejtélye, illetve a Lady után Luc Besson ismét egy sérülékeny, mégis erős nő portréját rajzolja meg – a neonoir, a gengszterdráma, a sci-fi, a történelmi, a kaland- és az életrajzi film után ezúttal is(mét) egy feszes akciófilm eszközeivel. MOZI
 
Lucy
rendezte: Luc Besson
írta: Luc Besson
fényképezte: Thierry Arbogast
vágó: Luc Besson
zene: Eric Serra
producer: Virginie Silla
szereplők: Scarlett Johansson, Morgan Freeman, Min-sik Choi, Amr Waked, Pilou Asbæk, Analeigh Tipton, Julian Rhind-Tutt, Jan Oliver Schroeder, Luca Angeletti
gyártó cég: Canal+, Ciné+, EuropaCorp, TF1 Films Production
forgalmazza: UIP
bemutató dátuma: 2014. augusztus 7.
 
 
FIGYELEM: AZ ÍRÁS SPOILERT TARTALMAZ!
 
 
„Az életet egymilliárd évvel ezelőtt kaptuk. Mihez kezdtünk vele?” – teszi fel az egzisztencialista-létfilozófiai kérdést a Lucy első percében a főhősnő, majd nem sokkal ezután egy olyan jelenet következik, melyben valami egészen lazán, sok dumával, amolyan tarantinósan rántja be egy ronda ügybe a barátnőjét egy Tajvanon turistáskodó kispályás gengszter. Ugyanez a magától értetődő, az éles váltásokra és kiáltó különbségekre fittyet hányó elegancia jellemzi az egész művet: játszi könnyedséggel ugrál akciófilmes megoldások és intellektuális montázsok között, és anélkül kelti a tudományos megalapozottság látszatát, hogy valójában egy percig is az lenne.
 
 
Luc Besson filmjének már a címe is egyszerre semmit- és sokatmondó. Lucy ugyanis egyszerűen a központi karakter neve, ám Lucynek nevezték el a kutatók is az előemberek ősét jelentő australopithecus fajba tartozó női csontvázat, amit Etiópiában találtak (azaz kvázi az első nőt – ahogy az a filmben is elhangzik). S miután a cselekmény elején egy szuperdrog hatására a főhősnő intellektuális képességei elkezdenek emberfelettivé válni, és fokról fokra képes lesz agyi kapacitásának teljes, száz százalékos kihasználására, elméjének totális kiterjesztésére, értelemszerű asszociációként adódik a Beatles drogos indulójának, a kezdőbetűivel az LSD-re utaló Lucy in the Sky with Diamondsnak a címe (s mivel az australopithecus-csontváz állítólag azért kapta a Lucy nevet, mert a kutatók éppen a szóban forgó Beatles-dalt hallgatták feltárás közben, a szálak gyönyörűen összeérnek).
 
Ugyanennyire mély és pofonegyszerű egyszerre az, ahogyan Besson az intellektuális és asszociációs montázst alkalmazza. Az eizensteini vágástechnikához való visszanyúlás egy kortárs akciófilmben talán erőltetettnek tűnhet, de a megvalósítás szellemessége és következetessége miatt a Lucy-ben tökéletesen működik például, ahogy a megszeppent, csőbe húzott főhősnő képére a csapdában elhelyezett sajtot szimatoló egeret, a fenyegető jelenlétük teljes tudatában lassan, megfontoltan mozgó gengszterek vonulására prédáját közelítő gepárdot vagy a már a gonosztevők karmai közt vergődő lányra a ragadozó állkapcsában haldokló antilopot vágnak. (Az ráadásul újabb, az egész utaláshalmazt kerekké varázsoló megoldás, hogy az állatvilágból származó analógiák felsorolása közben Lucy végig egy leopárdmintás kabátot visel.)
 
Végtelen magabiztosságában az alkotó pofátlanul nyúlja korábbi alkotások ötleteit is. Az agyi képességeket felpörgető szuperdrog a Csúcshatásból lehet ismerős, az elme elektronikai eszközökben való túlélése pedig a Transzcendensből. A legnagyobb rokonságot a film mégis a közelmúltbeli rendhagyó szuperhősmozikkal mutatja, elsősorban Az erő krónikájával, melyben szintén egy akarata, de nem kedve ellenére szuperhőssé alakuló figurát figyelhetünk. A nem elhanyagolható különbség viszont, hogy míg Az erő krónikájának mindenható, isteni lénnyé változó kamaszfiú (anti)hőse ezzel párhuzamosan pusztító szörnyeteggé válik, addig Lucy, az első nő (de az időnek a filmben ábrázolt átjárhatósága miatt akár örök nőt is írhatnánk) alkotó, a teremtést szó szerint is megismétlő, jóságos entitásként él tovább mindenben (lásd a Michelangelo-féle Ádám teremtésére utaló kézmozdulatot, mellyel Lucy öntudatra ébreszti a „majomember-Lucyt”, azaz voltaképpen önmagát).
 
És ezzel elérkeztünk egy még ennél is szorosabb kapcsolódási ponthoz, Besson ugyanis saját magát is újrahasznosította. Akárcsak Az ötödik elemben, itt is A Nő lesz az egész világ, az emberi létezés alfája és omegája. Az alkotó mindig is vonzódott az erős – vagy erőssé váló – női hősökhöz, és ezúttal is végig rendkívül hangsúlyos, hogy a szuperhőssé fejlődő figura ízig-vérig nő. A főszerepet játszó Scarlett Johanssonnál eleve nehezebb lett volna nőiesebb színésznőt találni, feminin külsejére pedig még rá is erősítenek a Marilyn Monroe-t idéző hajviselettel (továbbá a hajszín és a szemöldök hidrogénszőke-fekete kontrasztjával), illetve az egyik kulcsjelenetben a létező legnőiesebb cipő – a Christian Louboutin-féle, vörös talprésszel ellátott fekete tűsarkú – elhelyezésével.
 
A civilizáció születéséről, az emberi létről, az idő lényegéről szóló üzenetet azonban a rendező olyan röviden és frappánsan tárja, sőt szinte csak villantja a néző elé, hogy az egyrészt egy percre sem válik súlyossá vagy nehezen befogadhatóvá, másrészt végig nem lehetünk biztosak benne, hogy valójában nem pusztán egy kábszercsempész öszvérnek bevetett szegény lány drogos vízióját, a hasüregébe szivárgó szer hatására beinduló kristálykék (rém)álmát látjuk-e a vásznon. A Lucy-ben tehát minden kétesélyes, minden többértelmű, mégis hihetetlenül természetes; sok mindenből merít, mégis okosabb a legtöbb forrásanyagnál. S miközben még az olyan sematikus húzásoktól sem riad vissza, mint a bölcs tudós karakterének Morgan Freemanre osztása, a legutolsó, amivel vádolni lehetne ezt a minden felesleges vadhajtástól mentes, feszesre fogott, tökéletesen működő, kompakt kis egészet, az a fantáziátlanság.
 
 
 

 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322