Hogyan kerültél a filmszakma közelébe?

Közgazdaságtant tanultam, de valamiből élni kellett az egyetemi évek alatt. Amikor felköltöztem vidékről Budapestre, már volt jó néhány idősebb barátom, akik szinte mind a színházi vagy a filmszakma környékén mozogtak. Valahogy adta magát, ha valamivel a suli mellett pénzt akarok keresni, úgy, hogy abból meg is éljek, akkor az nem árufeltöltés, hanem ez. Emellett mindig is érdekelt a kép. Fotózni akartam, és volt olyan tervem is, hogy operatőr leszek. A fotózást tanultam is, sőt, felvételiztem az SZFE operatőri szakára, de aztán már maga a felvételi egy olyan csalódás volt, hogy már ott eldőlt, én nem feltétlenül szeretnék abba az iskolába járni. Nagyon más lehetőséget meg nem látok itthon ezen a területen.

Mi történt a felvételin?

Jól felkészültem a tesztre. Tényleg nagyon jól. Sokkal jobb lehetőségeim voltak a felkészülésre, mint az átlagnak. De az iskolában ezután csak annyi volt kifüggesztve a falra, hogy túljutottál a teszten, vagy sem. Én nem jutottam túl, és egy hétig küzdöttem, hogy megnézhessem a saját tesztemet, de nem sikerült betekintést nyernem. Ezek után úgy gondoltam, ezt inkább annyira nem erőltetném a továbbiakban.

Mi volt az első filmes munkád?

Először gyártásvezető-asszisztens voltam egy barátom mellett. Elvileg gyártási dolgokat csináltam, de mai fejjel visszatekintve inkább csak ökörködtünk. Kijártam forgatásokra, de azt sem tudtam, hol vagyok. Próbáltam segíteni, de évekbe telt, mire megtaláltam, hogy mi a konkrét feladatom. Az első forgatás, amire kimentem dolgozni, egy honvédségnek készülő jubileumi reklámfilmé volt. Ezt követően több mikroköltségvetésű nagyjátékfilm gyártásán dolgoztam az unokatestvérem, Dömötör Tamás mellett, aztán az első igazán nagy film az azóta látványtervezőként dolgozó Pater Sparrow 1 című 2009-es filmje volt. Ebben a kameracsapat legeslegutolsó tagja voltam.

Ilyen kezdetek után hogyan lett belőled helyszínes?

Valójában ekkor még nem adtam fel az operatőrséget és elkezdtem fotózni tanulni, illetve két évig fotó-asszisztenskedtem is Dobos Tamás mellett. Valójában anyagilag ez nem vezetett akkor sehová, de közben ugye fent kellett tartanom magam, úgyhogy párhuzamosan felvételvezetősködtem is. 7-8 évvel ezelőtt ez az egész location management dolog még alakult ki itthon. Én viszont tudtam fotózni és felvételt vezetni is, és így én jártam ki a helyszínekre képeket készíteni. Aztán idővel már egyre több cégnek mentem ki fotózni.

Tehát korábban ez úgy zajlott, hogy a rendező, a producer vagy épp a gyártásvezető elküldte valamelyik felvételvezetőt helyszíneket keresni?

Igen, főleg hogy akkoriban nem is nagyon voltak még olyan adatbázisok, mint amiből például ma már mi is dolgozunk. Ez az az időszak, amikor elkezdett bejönni a digitális technika, tehát nem is lehetett még normális adatbázis senkinél. Addig a negatívokat és a papírképeket scannelték, itt viszont hirtelen minden felgyorsult. Például, amikor én kezdtem, akkor egy reklám előkészülete még legalább 3-4 héttel a forgatás előtt elindult, ma viszont már rendszeresen úgy csúszok bele munkákba, hogy 3-4 nap múlva már forgatunk. Ebben az időszakban tehát elkezdtem fotózni és akkor egyre több cég keresett meg, egyre több helyszín jött be hozzám, én pedig elkezdtem elmentegetni őket. Amikor már nem bírtam egyedül, lett egy asszisztensem, onnantól már ketten fotóztunk és az egész elkezdett exponenciálisan nőni.

Innentől pedig már kézről-kézre adtak a gyártócégek, mint „a” helyszínest?

Az egész filmes szakma itthon egy nagyon pici, belterjes, rohadó falu. Mindenki szabadúszó lényegében. Ugyanazok a gyártásvezetők mozognak ugyanazoknál a gyártó cégeknél, és van mondjuk nagyjából harminc olyan cég, amelyik rendszeresen forgat nagyobb reklámokat és filmeket, szóval nem volt olyan nehéz, hogy ez elterjedjen.

Nálad arányaiban miből van több, játékfilmes vagy reklámos munkából?

Reklám darabszámra több van, de vannak olyan filmek, amiket akár egy évig is tologatunk magunk előtt, mire összeáll. Nagyon sokszor én már olyan korai fázisban beszállok egy filmbe, amikor még el sem dőlt, hogy végül majd Magyarországra jön-e. Főleg külföldi filmeket csinálunk egyébként, magyarokat is, de több a kinti. Sokszor már akkor el kell kezdenem előkészíteni, amikor még az sem biztos, hogy idejön. Az adókedvezmény mellett ugyanis az hozza be a külföldi produkciót, hogy le tudja itt forgatni azt, amit akar. Vannak nagy amerikai filmek nálunk, de az húsz az egyből. De közben itt forog most már elképesztő mennyiségű indiai, ázsiai, hongkongi, skandináv és rengeteg egyéb európai produkció. Ezeknél nem az van, mint az amerikai filmek esetében, hogy mindenre van pénz, vagy több is, mint amit el tudnak költeni, hanem nagyon sokszor sokkal okosabban kell gondolkodni, mert nincs az, hogy ha egy adott utca nincs meg, akkor az majd felépül valahol másfél millió dollárból. Össze kell raknunk mindent, tudni kell, minek mi az alternatívája, és ezeknél erre van idő, tehát én művészileg sokkal jobban szeretem ezeket, mert ilyenkor lehet nagy ötleteket hozzáadni. Ezzel szemben a reklámok 90%-ában csak tüzet oltok.

Többször is többes számot használtál. Létrehoztál erre egy csapatot, egy vállalkozást?

Igen. Cégként üzemelünk, többen vagyunk. Most már dolgoznak velem helyszínkeresők, felvételvezetők, location managerek, koordinátorok.

A cégvezetés mellett jut még időd a konkrét szakmai munkára?

Nagyon sokszor az az igény, hogy én magam is legyek benne. Nem gondolom azt, hogy egy nagy csoda lennék, de amiattl, hogy nagyon-nagyon sok filmben és reklámban voltam és vagyok benne, nagyon sok mindent látok. Nagyon sok helyszínen voltam, és nagyon sokat látok átalakulni teljesen másfajta filmbéli helyszínné, emiatt azt hiszem, több ötletem van, és azok gyorsabban is jönnek, mint az átlagfilmesnek.  Így nagyon sokszor jön az igény, hogy még mielőtt konfirmálna egy film, jönnek terepszemlére, és már eleve kérés, hogy én is menjek velük. A terepszemle-terv általában már kora reggel, félóra alatt felborul úgy, ahogy van. Újra kell szervezni és utána a helyszínen kell rögtönözni, kitalálni újabbakat, amikkel ki tudod tölteni az egész napot, miközben meg is győzöd őket, hogy majd ide jöjjenek. Ehhez kell egyfajta rutin. A helyszínkeresők, akikkel például én dolgozom, nagyon talpraesettek, többüknek nagyon jó szeme van hozzá, de közben ehhez kell egy nagy adag rutin és ez nálunk csak nekem és a régebb óta körülöttem lévő néhány srácnak van meg.

Mekkora a cég?

Jelenleg 10-12 fő dolgozik együtt nálunk.

Ez azt jelenti, hogy ennyi embernek biztosít állandó megélhetést ez a munka, vagy vannak beugrók?

Ez állandó.

Egészen pontosan mit takar a location management, mi tartozik a ti munkátokba?

Amikor én elkezdtem ezt az egészet, akkor még a felvételvezető csinált mindent. Nem volt minden úgy széttagozódva, mint az angolszász rendszerben, hanem a felvételvezető csinálta ezt a munkát, emellett ő irányította a stábot, ő intézte, honnan jön víz és hova megy a szemét, vagyis mindent.  A méretek miatt az angolszász rendszerben ez szét van bontva. Hogy mi tartozik ide, az attól függ, mi a megállapodás az adott produkcióval. Van, hogy mi csak a keresést végezzük, majd megállapodást követően átadjuk a kontaktokat a produkció saját emberének és ki is szállunk. Ha tőlem van a location manager, akkor például a bérelni kívánt lakások tulajdonosaival is mi egyezkedünk. Jobban is szeretem az utóbbit, mert nagyon sok ingatlant veszítek el amiatt, hogy a stábok nem megfelelően kezelik a tulajdonosokat, az ingatlant vagy az ott lévő ingóságokat. Ha mindent mi csinálunk, akkor hozzánk tartozik minden helyszínnel kapcsolatos szervezés is.

Mit takarnak az egyes kreditek? Location scout?

Ő az, aki kimegy, fotóz, szervez, becsenget, ha kell, meggyőzi a tulajt.

Location manager?

Ő a szerződéseket intézi, leszervezi a helyszíneket, inkább háttérmunka, de itthon ez a kettő sokszor összefolyik és location managerként sem úszod meg, hogy fényképezőgépet vegyél a kezedbe és kimenj.

Location supervisor?

Ő nem ül benne a produkcióban, de mondjuk ötleteket ad, irányítja a helyszínkeresőket, és van egy location manager, akinek kívülről segít. Tehát ez afféle tanácsadó szerep.

Ez tipikusan olyan szakma, amit a gyakorlatban tanulsz meg, vagy van esetleg valamiféle képzés?

Az elmúlt évek során egy csomó helyszínkeresővel beszélgettem már. Mi nemzetközi filmekkel most már eljárunk időnként külföldre is keresni, és emiatt sokszor összefonódok helyi helyszíneskeresőkkel, de nem találkoztam még olyannal, aki ezt bárhol iskolai keretek között tanulta volna. Kell hozzá filmes tapasztalat, tudnod kell, hogy áll össze egy forgatás, de nagyon nagy részben ez helyismeret. Például én az elmúlt tíz évben Budapestről összegyűjtöttem olyan tudásmennyiséget, ami nagyon-nagyon ritka.

Hogyan találsz új kollégákat?

Általában barátokon keresztül. Mivel ennek nincs kialakult iskolája, nekem egyszerűen arra van szükségem, hogy valaki nagyon jól tudjon kommunikálni, beszéljen normálisan legalább angolul és tudjon fotózni alapvető szinten. Ne kelljen neki elmagyaráznom, hogy mi a rekesz meg a záridő. Innentől kezdve, ha kell, akkor inkább a nulláról kezdjük, jobb szeretem, ha mellettem forrja ki magát az illető. Sokkal jobb ez, mert a filmes szakma tényleg nagyon kicsi, rengeteg hatalmas egó dolgozik benne, és ha valaki elkezdett már ebben valahogy dolgozni, azt nagyon nehéz formálni. Viszont, mivel mi ott vagyunk már nagyon az elején minden produkciónak, muszáj valamiféle precizitást vagy talpraesettséget kiverni a srácokból, különben azonnal felfalja őket a produkció.

Mindig nyitott szemmel és fényképezővel a táskádban jársz?

Fényképező mindig van nálam. Ha elmegyünk nyaralni, akkor is mindig nálam van egy fényképezőtáska, különböző gépekkel, drónnal, mindennel, és ha olyan van, akkor körbe is fotózok egy helyszínt. De ezt a részét valójában nem fogom fel munkának. Fotózni mindig is szerettem, bár magáncélra sokkal kevesebbet fotózok már. Sokszor nagyon jó helyekbe lehet belefutni így.

Mekkora adatbázissal dolgozol?

Nehéz megmondani, mert például az ingatlanok nagyon gyorsan kopnak ki az adatbázisunkból, főleg mostanában, amikor az ingatlanpiac ennyire pörög. Furcsán van széttagolva az adatbázis, mert van benne kb. 50.000 helyszín, de ebben az erdőktől kezdve a lepukkant részeken át a luxuslakásokig minden benne van. A fővárosi kerületek például nem utcánként, hanem csak kerületenként vannak szétmappázva. Épp valamelyik nap kellett keresnem valamit az V. kerületből és ott szentségeltem, hogy az adott mappában 35.000 fotó van az ottani utcákról.

Budapesten belül kell még járkálnod egy-egy új megbízás kapcsán, vagy már elég az adatbázis?

A reklámoknál a legtöbb esetben már csak adatbázisból dolgozunk, mert egyszerűen nincs idő. De ha nagyon konkrét igények vannak és van több idő, akkor azt természetesen keressük. Nagyon sokszor van olyan, hogy adott helyszínt újrafotózunk, akár egy lakást is, mert minden nagyon gyorsan változik.

A magánlakások hogyan kerülnek be az adatbázisba?

Amikor lakást keresünk, akkor az kétféleképpen történik. Vagy az interneten található eladó-kiadó hirdetéseket túrja egy-két ember tőlünk, illetve, amióta van Airbnb, azóta az azon fellelhető, megfelelő méretű lakások jó eséllyel benne vannak az adatbázisban. És most már évek óta vannak olyan ingatlan tulajdonosok, akik bejelentkeznek maguk, mert valahol hallották, hogy ez milyen jó.

Gondolom ez jobban megéri nekik, mint egy sima kiadás, ugye?

Egy havi bérleti díjat kérnek általában egy forgatási napra. Az a mérvadó, de ez persze változhat, mindig a konkrét produkciótól függ, hogy pontosan mennyi. 100.000 Ft-tól 2.000.000 Ft-ig terjedhet nagyjából. Az eladó-kiadó lakások persze mostanában gyorsan, maximum félév alatt kikopnak, elkelnek, de vannak olyanok, és ez a legjobb, amikor berendezett házakról és lakásokról beszélünk, ahol konkrétan laknak. Nem kell minden bútort külön odavinni, minden képet feltenni a falra, hanem a helyszín már egy életszagú, lakott valami. Ezek nagyon jók nekünk, és ami jól be van rendezve, és jó a tér, oda rendszeresen járnak is vissza stábok.

Elvárás, hogy ugyanaz a helyszín lehetőleg ne szerepeljen két különböző, nagyjából egyszerre futó filmben például?

Amennyi film forog itthon, ha ezt valaki kitalálná, az saját magát lőné sarkon. De olyan volt, hogy kiajánlottunk egy házat, el is fogadták, és kiderült, hogy végül két egymást követő napon forgatták le ugyanabban a házban két különböző bank reklámját. Ott volt egyfajta hiszti belőle. Ugye az, hogy egyszerre kerüljön a tévébe két különböző pénzintézet reklámja, ami ugyanott játszódik, nem túl szerencsés… De megnéztük mindkét filmet, és kiderült, hogy semmit nem lehet felismerni, de még csak nem is hasonlít. Más kanapé volt bent, másfelé nézett, egyszerűen semmi sem egyezett.

Hogy néz ki a gyakorlatban a munkakezdés a te esetedben? Kapsz egy kész forgatókönyvet vagy valamilyen koncepciót?

Vagy ez, vagy kapok mondjuk egy storyboardot, és nekem az a legjobb, hiszen abba a rendező már rajzolt legalább valamit. Látod, hogy milyen szoba, milyen szögek, milyen struktúra. De a legáltalánosabb az, hogy rendezői briefet kapok, ami annyit tartalmaz, hogy milyen jellegű helyszínek lesznek a filmben.

Több variációt szoktál kiajánlani?

Igen, összerakok általában csomagokat. Minden szükséges helyszínre beteszek több opciót is, egy lakás esetében nem ritkán akár húszat is. Sok mindenre persze nincs túl sok variációnk. Ha valaki mondjuk egy csernobili kapcsolótermet akar, akkor arra lehet maximum négy darabot mutatni az országban, és ezt a négy darabot mutogatod tíz éve.

Ki kér fel téged egy új produkcióhoz?

A legtöbbször az adott gyártócég producere, aki nem ritkán egyben a tulaj is, hiszen egy ilyen korai fázisban általában még nincs gyártásvezetője a produkciónak. Ha viszont már van, akkor ő az, aki felkér.

Ezt követően te kivel tartod a kapcsolatot? Egyenesen a rendezővel, vagy van közvetítő?

Ez teljesen változó. Az adott cégtől függ. Van olyan, ahol a producer egyáltalán nem engedi ezt ki a kezéből, de normális nagy produkciókban közvetlenül beszélgetek vagy a rendezővel, vagy a látványtervezővel.

Meddig vesztek részt egy projektben?

Attól függ, hogy a helyszínkeresés mellett mi csináljuk-e a szervezést is. Utóbbi esetben kint vagyunk a forgatáson is, manapság már nem én, inkább egy kollégám, de ha olyan a helyzet, akkor természetesen én is kimegyek. Valaki ott van tőlünk, és mindig van probléma. Tegnap például közterület-felügyelőkkel beszélgettem hosszasan, mert hiába forgattunk mi magánterületen, közterület-foglalási engedélyt kértek tőlünk és megpróbálták bebizonyítani, hogy ahol vagyunk, az közterület. Fotók készültek és nyilván lesz ebből egy hivatalos feljelentés. Valószínűleg majd bemegyek egy tulajdoni lappal és rövidre zárjuk a kérdést.

Említetted, hogy egyre gyakrabban jártok külföldre helyszínt keresni. Ezek eleve kinti megbízások, vagy itthoni filmek egyes részeit kell ott megtalálnotok?

Ezek szinte mindig olyan külföldi filmek, amelyek Magyarországon forognak, de egyes részeit nem lehet itt megoldani, ezért ilyenkor elmegyünk valahová máshová. Volt már Észak-Afrika, Horvátország, Montenegró, vagy ha például hó kell, akkor az szinte mindig Szlovákia vagy Románia. Most már megvannak a kialakult kapcsolataink, vannak kinti stábok, akiket ilyen esetekben bevonunk.

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás a munkád során?

A legnagyobb kihívások általában a bürokráciából fakadnak. Nagyon sok hiszti és feszültség van abból, hogy elveszik egy helyszín, mert eladják, lebontják vagy épp átépítik, meggondolja magát a tulaj, de a legnagyobb izgalmaim mindig valamilyen bürokratikus dologhoz kapcsolódtak. Például volt, hogy lefoglaltunk egy közterületet, majd ugyanoda bejelentettek egy nagy állami rendezvényt, ami ugyan öt nap múlva lesz csak, de már előtte négy nappal nem lehet ott forgatni. Mennénk oda egy nagy nemzetközi produkcióval, megvan az engedély, mégsem engednek oda forgatni. Helyszínkeresés szempontjából pedig az nagyon nehéz, hogy elképesztően bizalmatlanok az emberek. Megvan például egy ház-külső, ott kéne lakást keresnünk, de nem megy. Máshol én ilyennel nem nagyon találkoztam. Tízből kilencszer a világ bármely táján, Dél-Amerikától Szlovákiáig behívtak, mindenfélével megkínáltak és nyitottak voltak. Vidéken azért itthon is jobb egy kicsit a helyzet ilyen téren, Budapesten viszont nagyon rossz.

Jellemzően régebben és/vagy kelet-európai országokban játszódó helyszínként használják külföldi produkciókban a várost. Van még több is szerinted Budapestben?

Nincs. Például nagyon sok autós reklámot rakunk össze, és ezeknek mindig ugyanaz a storyboardja: megy az autó városban, városon kívül és kertvárosban. Amikor modern városban megy egy autó, azt Budapesten összerakni szinte lehetetlen. De, ha elmégy bármelyik európai városba, nem is kell, hogy nagyon nagy legyen, mondjuk Lisszabonba, ott gond nélkül megvan ez. Ezzel szemben itt nincs ilyen, legalábbis nincs egy összefüggő képben. Szerintem nagyon vonzó, hogy ez a város nem fejlődik látványosan. Például amikor az van, hogy kell egy modern irodaház a háttérbe, akkor az esetek legalább felében az opció a Duna Tower az Árpád híd lábánál – ami most már nem egyszerű, mert a XIII. kerület oda nem ad közterület-foglalási engedélyt.

Volt már olyan megbízás, amit nem vállaltál, mert lehetetlen volt itthon megoldani?

Olyan van, amikor én elmondom rögtön az elején, hogy ez vagy az itt nincs meg, de ha a gyártócég nagyon meg akarja kapni a munkát, akkor én mindenképpen nekiugrok és valami alternatívát keresek. Ha a Halálcsillag belsejét kell megtalálni, akkor próbálok valamit mutatni, ami függönnyel és fényekkel Halálcsillagnak fog belülről kinézni.

Hányan foglalkoztok ezzel ma Magyarországon?

Location manager viszonylag sok van az országban, szerintem legalább száz ember, helyszínkereséssel így nagyban velünk együtt talán hárman összesen. Jóban is vagyunk a másik két csapattal.

Ez elég a mai hazai viszonyokhoz?

Azt nem tudom, hogy elég-e. Nagyon sokszor nagyon túl vagyunk terhelve, de közben meg az van, hogy mivel ez nem itthon jól bevett filmes pozíció, sokszor még most is megkérdőjelezik ennek az egésznek a létjogosultságát. Sokat kell küzdenem ezért, és elmagyaráznom, hogy miért kérünk fizetést a munkánkért, és miért kerül pénzbe például az, ha autóval megyünk valahová. Szóval, lehet, hogy igényelne ez több embert, de közben még mindig nagyon szürke zóna ez a filmgyártásban. Jönnek a kérdések ugye, hogy miért nem a látványtervező csinálja ezt, hiszen neki kell képben gondolkodni, a felvételvezetőnek meg le kéne szerveznie a helyszíneket, és sokan nem értik, miért van ebben még egy köztes ember, csapat, agy, bármi, ami természetesen plusz költséget jelent.

Volt már, hogy visszautasítottál munkát?

Előfordul. Vannak cégek, akik utólag mindent kitalálnak, hogy ne kelljen kifizetniük a stábot. Tudok legalább 4-5 olyan céget, ahol folyamatos kifizetési problémák vannak, folyamatos hazugságspirál van, és én nem szeretek azért küzdeni, hogy egy munka végén megkapjuk a pénzünket. Ezen felül a kereskedelmi tévéktől én például irtózom. Tőlük nagyon ritkán fogadunk el felkérést, csak akkor, ha van a képben valami jó ismerős, vagy előre fizetnek.

Náluk milyen jellegű kérések merülnek fel? Keressetek megfelelő farmot egy ilyen típusú reality műsorhoz?

Igen, farmot például kerestünk már reality-hez, aztán ott vannak a különböző tehetségkutatók mentorházai, illetve mostanában már vannak kicsit normálisabb, külső helyszínen forgó saját gyártású sorozatok, és erre egy tévénél általában nincs kapacitás és ötlet. Tehát sok ilyen megkeresésünk van, de elég gyakran passzoljuk ezeket a lehetőségeket.

Ezzel szemben mindhárom, a hazai HBO gyártásában készült sorozatban (Társas játék, Terápia, Aranyélet) dolgoztál.

Igen, de az HBO-tévésorozat az a top. Ott olyan emberekkel dolgozhatsz együtt, mind kreatív-, mind munka szempontból, ami más minőséget jelent. Nem fizet jobban egy HBO-megbízás, mint egy másik, de sokkal jobb hangulatú és sokkal megbízhatóbb. Én nem szeretnék például gyomorfekélyt kapni egy munkától, nem szeretnék belehalni ötvenévesen a melóba. Tudom, hogy kívülről sokszor úgy tűnik, hogy ez hatalmas móka és kacagás, de a filmgyártásban dolgozó embereken közben olyan nyomás van, miközben dolgoznak legalább 100 órát egy héten, hogy ebbe könnyű mind fizikálisan, mind mentálisan belefáradni.

Meg lehet ebből élni ma Magyarországon?

Szerintem a filmgyártásban itthon a legkisebb láncszem is sokkal jobban keres, mint az átlag. Sokkal inkább európai a bérszínvonal, mintsem magyar.

A ti árazásotok függ attól, hogy hazai vagy külföldi produkcióról van szó?

Nincsenek nagy eltérések. Vannak olyan pozíciók, ahol több a pénz egy külföldi produkciónál, de ez sem standard, inkább az adott személytől függ, mondjuk mert ő máshol is többet kér. A filmszakmában nagyjából beállt árak vannak egyébként. Van, hogy egyes munkákat mondjuk 10%-al drágábban vállalunk, de ez sem a produkciótól, hanem inkább a gyártócégtől és a velük való viszonyunktól függ.

Előfordulnak még nagyobb szünetek két munka között?

Most már évek óta konstans fut egy csomó dolog egyszerre. Nagyon szeretnék például többet eljárni, nyaralni, de nagyon nehezen megoldható, hogy elmenjek valahová mondjuk három hétre.

Mik a távlati céljaid a szakmán belül?

Igazából lehetne ezt is továbbfejlesztgetni meg csiszolni, nagyon sok ötletem van, mitől lehetne ez még effektívebb. De hiába tudna ez jobb, hatékonyabb lenni, ha ezzel együtt drágább is lenne. Miközben az összes gyártócég folyamatosan azt akarja, hogy minden olcsóbb legyen. Emellett nyilván azon is gondolkodom folyamatosan, hogy mit kezdhetnék még magammal. A filmgyártáson belül maradva nagyon szeretnék saját produkciókat gyártani majd idővel, de például nem szeretnék ilyen téren magyar reklámokon izzadni, azokon a költségvetéseken, amiken jelenleg hazai reklámok készülnek. Szóval ezt így nem, azt viszont még nem látom, a nagy szelethez hogyan férjünk hozzá. De azon is folyamatosan töprengek, hogy a filmgyártáson kívül mit lehetne még csinálni, mert látom, hányan morzsolódnak le. Sokan, és nagyon jó emberek is, mert nem bírják a rengeteg egóból és agyament ötletből fakadó munkát, ami azonnal kell, és amiről, miután hárman már belehaltak és megtörtént, kiderült, hogy hülyeség és nem is kell.