Agyban megy a játék – Pálfi György: Szabadesés
2014. 09. 30. • Kovács Bálint |
Hét kisfilm a szürreália különféle kisvárosaiból, gyermeki félelmektől beteges szexualitásig, kisnyugdíjas kisreáltól a természetfelettiig. Pálfi György a Final Cut után újra szkeccsfilmet készített, de a filmtörténet remekei helyett ezúttal saját határtalan képzelőerejének darabkáit illesztette össze játékfilmmé. MOZI
Szabadesés
magyar-dél-koreai-francia játékfilm, 89 perc, 2014
rendezte: Pálfi György
írta: Ruttkay Zsófia, Pálfi György
fényképezte: Pohárnok Gergely
vágó: Lemhényi Réka
zene: Amon Tobin
producer: Pusztai Ferenc
jelmez: Szakos Kriszta
díszlet: Láng Imola
hang: Zányi Tamás
szereplők: Molnár Piroska, Tenki Réka, Trill Zsolt, Nagy Zsolt, Bordán Irén, Jordán Tamás, Hegedűs D. Géza, Benedek Miklós, Gosztonyi Csaba, Gera Marina
forgalmazó: Vertigo Média Kft.
bemutató dátuma: 2014. szeptember 25.
Pálfi György abszurdan groteszk és groteszkül abszurd szkeccsfilmje lélektani szimbólumok egymásutánjából, sokak számára ismerős élethelyzetek kivetülésének különös, bizarr ábrázolásából áll össze. A gyermeki szorongást – talán egy kistestvér érkezése miatt, talán az apa túlzó szigorától félve, vagy mindezek összességétől – például egy, a családdal egy lakásban élő bika testesít meg, amelyet csak a gyerek lát, és amelytől retteg, ezzel a felnőttek számára indokolatlannak tűnő viselkedéssel persze csak feltüzelve szorongásai forrását. Máskor egy talán elhanyagolt, vagy talán csak a vőlegénye sznob társaságában idegenül mozgó, fiatal nő diszkomfortérzetét Pálfi úgy jeleneti meg a maga pőreségében, hogy a lány tényleg anyaszült meztelenül mozog a házibuliban, de ezzel senki nem törődik (ahogy nem törődnek azzal sem, hogy a házigazda partnere kényelmetlenül érzi magát). Pálfi György – forgatókönyvíró társával, Ruttkay Zsófiával – hasonló eszköztárral beszél a szülés utáni depresszióról vagy bizonytalanságról és a házastársak kiábrándulásáról is. Hasonló a szkeccset összefogó kerettörténet is a Molnár Piroska által játszott nyugdíjasról is, aki kilépne már szürke, férjével való zsörtölődéssel teli életéből, ha tudna – de nem tud, mert öngyilkossága hatástalan marad, hiába ugrik ki a sokemeletes ház tetejéről újra meg újra.
Ám a jelenetek hiába indulnak ki elvileg a zsigereinkig velünk élő motívumokból, éppen a zsigerekre képtelenek hatni, sőt, még a fenti metaforákat is inkább csak az elemző feladata felfejteni ahelyett, hogy azok a nézői tudatot, vagy legalább a tudatalattit befolyásolnák a történetek primer síkjának befogadása mellett. A hatás azért marad el, a jelenetek azért maradnak távol a nézőtől, mert hol az abszurditás vagy a groteszkség túlzó, amitől inkább kissé bugyutának tűnnek egyes jelenetek, hol pedig idegölően túlbeszéltek, túlragozottak a valójában egyetlen csattanóra épülő kisfilmek. Előbbire jó példa az az epizód, amely egy szappanoperát figuráz ki: ebben a feleség egy napon egy másik férfivel állít haza, hogy onnantól édes hármasban éljenek együtt, de a két „férj” folyamatosan öli egymást. A gagyi sorozatok világát és tipográfiáját megidéző képek, az indokolatlanul sokszor alákevert konzervnevetés nyilvánvalóvá teszi, hogy paródiáról lenne szó, de valójában arcpirítóan ostoba, a Tom és Jerry rajzfilmek színvonalát alulról közelítő jelenetek sorjáznak, szándékosan, de túlzottan idegesítő, pantomimesen túlzó színészi játékkal. És ez nem a gagyi paródiája, hanem maga a gagyi, hiába tudja racionálisan a néző, hogy a rendezői szándék alighanem más volt.
A túlnyújtottságra viszont csaknem az összes szkeccs példa lehet: Pálfi – persze érthető módon – örömmel lubickol a valóban aprólékosan, odafigyeléssel és nemegyszer lenyűgözően felépített, de csak tíz-tizenöt percig mutatható kis univerzumokban. Csakhogy tovább tart a világok bemutatása, mint amennyi valós dramaturgiai jelentőséggel bíró szöveg került a forgatókönyvbe. Például a szülés után elbizonytalanodó kismama jelenetében nyilvánvaló, hogy a bizarr orvosi megbeszélés után valami történni fog a mégsem kívánt gyerekkel; a jelenet egyetlen valós kérdése, hogy micsoda. Ám a sebészi aktus csak jó negyedóra után valósul meg (bár mikéntje jóval előbb kitalálható), addig pedig nem történik egyéb, mint hogy orvos és beteg felveszik az adatokat. Lehetne ezt feszültségkeltésnek is nevezni, ehhez azonban sem a párbeszédek nem elég találóak, sem a karakterek nem elég kidolgozottak, és nem elég egyediek vagy találóan elkapottak az olyan banális cselekvések, mint például a beavatkozás kifizetése vagy a kórlap kitöltése.
Hasonló a helyzet az összes fejezetben. A meztelen nő és a házibuli jelenetének metaforája, mondanivalója két snitt után evidens, mégis hosszan, redundánsan és további árnyalatokat nem hozva szaporodnak tovább a jelenetek. A többi közül tartalmilag amúgy is kirívó jógás szkeccs lényege, hogy a mester nem képes elfogadni a csoda bekövetkeztét, hiába prédikál róla folyton; de hogy ez az általánosnak, emberinek vagy eredetinek alig is nevezhető tanulság kibontakozzon, előbb még meg kell hallgatni, ahogyan Jordán Tamás jó tíz percig lilaködös marhaságokat beszél a szívcsakráról és spiritualizmusról.
Mindez kevésbé volna problematikus, ha Pálfi nem csak megmutatná, de ki is fejtené vagy elemezné kútmély fantáziájának kivetüléseit. Ám láthatóan elegendőnek találja az ábrázolást: abban az epizódban, amelyben egy betegesen tisztaságmániás és ortorexiás szerelmespár még a szexhez is celofánba tekeri magát, a végső csattanóig semmi egyéb nem történik, mint a sterilizált lakás és a benne zajló, még sterilebb életmód aprólékos bemutatása. Itt is igaz az a dramaturgiai következetlenség, ami talán az összes fejezetről elmondható: hogy ha tetszőlegesen kivágnának belőle pár percet, az egyáltalán nem változtatna a végeredményen.
Pláne, hogy Pálfi és Ruttkay sokhelyütt nem igazán dolgozták ki a forgatókönyvet, így a tölteléknek vagy jobb esetben is csak képi ínyencségnek tűnő képek tényleg nem tudnak súlyt kapni. Molnár Piroska és Benedek Miklós családi tűzfészek-epizódjában például megvan minden, ami a magyar kisrealizmus hasonló alkotásaiban meg szokott lenni (zugalkohol, tévénézés, zsörtölődés, otthonka), csak épp azt felejtik el közölni, a falakból áradó spleenen és egy középirritáló férjen túl miért dönt a feleség az öngyilkosság mellett. Ugyanez a rész kezdődik azzal, hogy a rádióból vagy a tévéből hangsúlyosan mai magyar hírek szólnak (a tankönyvpiac államosításáról, a tranzakciós illetékről), hogy aztán ez minden többletjelentés és nyom nélkül eltűnjön végül. Az olyan figyelmetlenségek pedig igénytelenségnek tűnnek, mint hogy az elvakultan vegán, tisztaságmániás férfi foglalkozása hogyan is lehetne éppen vadász (azért, mert a forgatókönyv alakulásához kell, hogy legyen otthon puskája – így a földhözragadt válasz).
A szkeccsek széttartó mivoltát valmennyire összeköti Molnár Piroska elszántan lihegő caplatása a tetőterasz felé: e közben elhalad minden olyan lakás mellett, amelyekben a többi jelenet zajlik éppen. Ezzel szemben a széttartást, a stíluselemmé válni nem tudó sokféleséget erősítik Pohárnok Gergely képei is, amelyek hol az unásig ismerős magyar kisreált veszik fel újra kétségtelen tehetséggel, de a rengetegszer látott kopott, szürke, alulvilágított, nyomorult panelvilághoz újdonságot nem adva; hol pedig kísérletezik a műfajok jellemző külalakjaival (szappanopera, sci-fi). Hasonló a helyzet a színészi játékkal is: míg Kiss Diána Magdolna és Hegedűs D. Géza a nőgyógyász-jelenetben emberi érzések fullasztó mélységeibe tudnak rántani a nekik szánt negyed óra alatt is, Gera Marina pedig szótlan jelenetében mindent megmagyarázni tudó arckifejezéseivel eléri, hogy karakterének bensőjét is épp olyan meztelenül lássuk, mint testét, Hőrich Nóra Lilinek sehogyan sem sikerül emberi hangon, egy percig is hihető hangsúlyozással elmondania a valóban nem épp életközeli sorait az extrémen egészséges ételekről és életekről, és partnereként Nagy Zsolt is külsőségekből próbálja megoldani figurájának bogarasságát, mindhiába.
Pálfi György Szabadesését nem jó értelemben nehéz befogadni, mert bár szimbolikájával, atmoszférateremtő szándékával kísérletet tesz rá, mégsem hat torok- vagy gyomortájon, csak agyban – amelyre viszont sikerületlenségei, gyenge pontjai nagyobb ütést mérnek, mint ötletessége, külsődleges kidolgozottsága vagy költői képeinek ereje.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322